Én amikor kezdtem akkor még gyerek voltam. Naphalakat,sügéreket, vörösszárnyúkat fogdostunk a haverokkal a közeli locsolótavakon.Semmit nem tudtunk a horgászatról,az első nagyobb halamat, egy kiló körüli kárászt olyan két éves horgászmúlt után fogtam meg.Egyre több vízre rápróbáltam,felénk vagy húsz ilyen szabadvíz volt ahová akkor engedély nélkül lehetett menni, mára ezek magántavak lettek.Egyszer az egyik öregebb horgász csukát fogott mellettem. Teljesen bezsongtam,a hal hatalmasnak tűnt a maga 50 centi körüli hosszával,terepmintás pikkelyeivel, hatalmas fogaival lenyűgöző látvány volt egy keszeghez képest. Ellestem a módszert,hamarosan megjöttek az első sikerek, teljesen belebolondultam a csukázásba.Elkezdtem horgászújságokat olvasni,a pontyos cikkek nem érdekeltek, Bokor Károly rablóhalas, dunai pergetésekről szóló írásait viszont vagy tucatszor elolvastam.Varázslatos hangulatú írásai voltak,a 90-es években még nem a reklámról szólt minden. Elkezdtem villantókat, wobblerekket venni,szépen gyarapodott a gyűjtemény,néha kisebb, méret körüli csukákat is fogtam már velük.Teltek az évek, gyűltek a tapasztalatok,2004-ben váltottam ki az első területi engedélyemet a Tiszára.Hihetetlen volt, de az addig megszerzett rutin a nagy folyón azonnal komolyabb,másfél két kilós halakat eredményezett.2006-ban már úgy jártam ki süllőzni mintha halboltba mentem volna,egy-egy jobb este 3-6 darab süllőt simán beadott, úgy 2,5 kilósig.Egy évre rá megfogtam az első komolynak mondható pergetett harcsámat,15 kilós volt.Ezután viszont nehezebb évek jöttek, de ezen évek alatt váltam igazi horgásszá.Agyaltam mindenen.Csalikon,azok működésén, miért ez fogja a halat, a másik miért nem.Elkezdtem rendszerezni a dolgokat, hogy hol, mikor mit fogtam, mintákat kerestem amikre azután építeni lehet.Figyeltem a természetet,egész éjszakákat barangoltam a parton,hihetetlen dolgokat tapasztaltam a halak viselkedéséről, szokásairól.Mindenhová bemásztam, helyeket csináltam magamnak, haltartó helyeket a ragadozóknak.A horgászatban a kezdeti teljes fogalmatlanság helyét a teljes tudatosság vette át.A befektetett idő, munka, évtizedes távlatban gyönyörű halakat adott végül.Háromkilós domolykó, öt- hat kilós balinok,kettes, kettőplusos jászok,1,60 méteres harcsa,kapiális süllő,temérdek szép csuka.Nincs hiányérzetem,nagyjából mindent megfogtam amit akartam.Persze hatalmas halak hagytak cserben is. Partról horgásztam mindig is,a szememmel kerestem a halat, nem csónakból, radarral.A technika rengeteget fejlődött, rá lehet állni a hal fölé és leengedni a szája elé a wobblert.Tökéletes botokat,zsinórokat, műcsalikat lehet venni.A pontyozók agyontelepített halastavakon döntögethetik a rekordjaikat.A tízéves gyerek 10 kilós pontyokon tanulhat horgászni.De soha nem lesz belőle horgász,csak egy jól fizető ügyfél a tógazdák számára.Mert ez az egész nem a vagyonokért megvett, szinte garantált gyors sikerélményről kellene hogy szóljon, hanem a természet megismeréséről és ez a megismerés, a felfedezés varázsa a lényeg, nem a tépettszájú tizenakárhány kilós pontyokkal való fotózkodás. A horgászat az vadvízen kezdődik és ott is ér véget számomra majd valamikor.Addig is élem az életemet azzal a mentalitással, életszemlélettel amit a horgászat adott.Céltudatossággal,makacs kitartással,hittel, reménnyel, mert már tudom,hogy egy átpergetett éjszaka után,hajnalban, holtfáradtan, az utolsó dobásban is benne van egy kapitális hal esélye.
