Van-e az országban kifejezetten extrém víziszonyban szenvedő emberek részére szervezett, akár félévig, évig tartó úszásoktatás?

37/F

Gyerekkoromban traumatikus élményem volt vízzel kapcsolatban (vízbe löktek) ezért nem tanultam meg úszni, sőt, rettegtem a víztől.

Az idők folyamán aztán eljutottam odáig hogy belemerészkedtem a vízbe, térdig, derékig, sőt: mellig és iszonyatosan büszke voltam magamra hogy ezt megtettem.

Aztán elmentünk nyaralni, ott az egyik program sznorkellezés volt, persze mentőmellénnyel és gondoltam ez egy kitűnő alkalom lesz arra, hogy mrgszeressem a vizet.

Hozzáteszem, előző este a hotel medencében próbáltak az alapokra tanítani: kapaszkodással lebegés, de nem ment egyszerűen. Hiába szívtam tele a tüdőm levegővel, nem tudtam a víz színén lebegni folyton lesüllyedtem. Mondták ne görcsöljek, engedjem el magam, de hiába, fél-egy órás próbálkozás után feladtam.

A nagy nap eljött. A csónakból ugráltak be az emberek a vízbe a barátok is, és mikor visszajöttek a fedélzetre mondták elképedve hogy mennyire gyönyörűek a halak, ne hagyjam ki, mert életem egyik legemlékezetesebb élménye lesz.

Hát ehhez nem is fér kétség, hogy az volt... Most ahogy belegondolok itthon, begyorsul a szívverésem, stb..

Beugrottam a mélyvízbe, mentőmellénnyel. Hát nem számítottam erre az élményre: TOTÁLIS KONTROLLVESZTÉS A TESTEM FELETT.

Irányíthatatlanná vált a testem, a hátanra fordultam, aztán vissza, aztán oldalra, és össze vissza. Ha balra akartam haladni, jobbra mentem és fordítva. Egy pillanatra sikerült látni a halakat, visszafordult a testem. Ha arra koncentráltam hogy a pipa a számba legyen, átfordultam. Ha arra, hogy egy helyzetben maradjak akkor meg a légzésre nem tudtam figyelni. Vergődtem, pánikba estem, kikapcsolódott az egyik kapocs, még nagyobb pánik lett úrrá rajtam. A csónak alá kezdtem el sodródni, hiába kezdtem el evezni a kezemmel bármerre.

Engedd el magad!!! - mondták

Elengedtem. Ez sem segített: megint átfordultam, mint valami műanyagpalack, játszottak velem a hullámok.

Elegem lett az egészből, és egy nagy kudarcélmény lett belőle és visszamásztam a fedélzetre, a nap hátralévő részében pedig csak arra vágytam hogy végre visszaérjünk a biztonságos partra.

Jelenleg ott tartok, hogy teljes szívemből gyűlölöm a vizet és soha az életben nem akarok tengerbe, se semmilyen mély vízbe menni. Életem legborzasztóbb élménye volt, halakat köszi szépen, de max akváriumban akarok látni és a youtubeon.

Lehet hülyének néztek, de ezek után egyszerűen nem fér a fejembe, hogy tudnak emberek megtanulni úszni, egy ilyen "brutális erejű közegben". Lehetetlen!!! A szememben legalábbis szuperhumanoidok akik úszni tudnak.

Hogy a francba lehet egyszerre több dologra is figyelni? Hogy nem megy az orba a víz? Hogy lehetséges írányítani a testünket ha egyszer kiszolgáltatottja az ember a hullámok erejének és minden törvény megszűnik amit a szárazföldön tapasztalunk???

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet ez!!

Még valami pislákoló reményt azért látok. A fentek alapján a véleményetek várom, és beszéljetek RÁ vagy LE erre/erről.

Szerintem nekem csak ez az egy járható út lenne, hogy egy hónapokig, akár egy (két) éven át tartó tanfolyamon részt vehetnék, akár egyénileg, ahol nagyon-nagyon lassan egy tréner (aki maximálisan ért az emberekhez is) leépítse bennem a víztől való iszonyatos undoromat, gyűlöletetemet, hozzászoktatna a vízben léthez és megtanítana úszni.

Vagy ez vajon veszett fejsze?...