Hogyan kell régi fajta, úgynevezett cigánypecát készíteni és szabad-e ilyen úszós készséggel horgászni?
Hagyományőrző csoportban rendeznénk retró vagy még inkább vintázs horgászversenyt, ahol csak saját készítésű, erdőn gyűjtött - esetleg kertben növesztett - fapálcát lehetne horgász eszközként használni. A zsinór és a horog lehet "bolti", a többi dolognak saját készítésűnek vagy újrafelhasználtnak kellene lennie (refurbished).
Milyen ötleteitek vannak ezzel kapcsolatban, pl hol lehetne ezzel kapcsolatos leírásokhoz, fotókhoz, videókhoz eljutni, miből, hogyan készül az úszó, hogyan kell, hogyan célszerű a fabot végére rögzíteni a zsinórt - ha csak simán rákötöm, könnyne lejön -, mi alkalmas súlynak - ólom kizárt, de pl üveggyöngy vagy csavaranya, más fém alkatrész engedélyezett -, és hogyan lehet a zsinórra rögzíteni, milyen fahusángot, milyen erdőben lehetne erre a célra találni, ami alkalmas volna horgászati célokra? Esetleg hogy lehetséges-e hazánk éghajlati viszonyai között a kert végében horgászbotnak való bambusz pálcákat növeszteni? Mi ennek a régies horgászmódszernek az angol vagy esetleg német megnevezése, hogy rá tudnánk keresni a neten, alig találni róla infót sajnos :/ Ha valaki horgászott ilyen módszerrel régen, vagy pl gyerekként, akkor legyen szives válaszban írja meg a tapasztalatait. Én jómagam már láttam régen ilyen horgászbotot még a 90-es évek legelején, de nem emlékszem pontosan hogyan is volt elkészítve és hogy mennyire volt alkalmas effektív halfogásra, pl csónakból is horgásztak így idős bácsik.
Én bambuszt használok gyerekkorom óta,3-4m3ter hosszú erős strapabíró.
én a falu patakjában pecázom,a legnagyobb hal amit fogok 3-4kg-os kárász, így 4-5évet is kihúz egy szál.
Magyarországon erre az +ősi+ pecázásra nem használtak bambuszt, az sokkal idegenebb, mint az ólom.
Fák, bokrok megfelelő ágait használták, mogyoró, gyalog akác, bodza - a lényeg, hogy viszonylag egyenes, rugalmas, ugyanakkor könnyű legyen.
A zsinór rögzítésében semmi ördöngösség nem volt, faragtak egy vájatot a bot végén, ahol, a zsinór biztonságosan rögzülni tudott, nem csúszott le.
Az úszó madár toll, elsősorban libatoll volt (szárny evező tolla), amit a madarak természetes úton hullattak el, tehát nem erőszakkal kitépték.
Meg lehetett spékelni parafa dugóval, amit középen átfúrtak, megfaragtak, és a zsinórra fűzték, majd a tollal rögzítették, de ez már sokkal érzéketlenebb volt, mint a natúr toll.
Kisúlyozásra használtak ólmot, hisz azt a nehézfémet régen sokkal több helyen alkalmazták, mint mostanság.
Mai szemmel nézve ezek igen durva szerelékek voltak, a bot, a zsinór, és a horog viselte az összes terhet, tehát, aki nagyobb halat akart fogni, annak úgy kellett méretezni a cájgot, hogy az kibírja
köszönjük szépen, ez már egy értékelhető válasz
én is mogyoró pálcára emlékszem, valamint kőrisfára is
Úgy látom évente egyszer elkap a retró gépszíj:
https://www.gyakorikerdesek.hu/sport-mozgas__vizi-sportok__9..
Egy év alatt nem sikerült megcsinálni, vagy csak trollkodni jöttél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!