Mihez kezdünk az magyar olimpiai győzelmeink felett érzett nemzeti dicsőségünkkel?

Te meg sztem nem értetted a kérdést...

A tömegsportnak tuti nem használ, ha olyanokat néznek a TV-ben, akik eleve négy évig semmi mást nem csináltak, minthogy többségükben anyagi támogatás mellett készülnek a versenyekre és építgetik a sportkarrierjüket. Az általános iskola alsó tagozatában talán még lelkesítőleg hathat az ilyesmi, de az a korosztály magától is eléggé aktív. Én semmiképpen sem támogatom azt, h kisgyerekekkel műveljék azt, amit a fiatal olimpikonokkal a felkészülési időszakban. Ez a fajta élsport már amúgy sem sport, a maga klasszikus és egészséges életmódot jelentő értelmében... Különösen, amikor azt lehet hallani, h huszonéves emberekről mondanak olyasmiket, h "kiégtek"...

Dicsőség ez persze, maguknak a sportolóknak, de hogy a nemzetnek??? Én biztosan nem érzem többnek magam attól, hogy vki, aki hivatásszerűen sportol, az eredményt ért el, és történetesen egy nemzet tagjai vagyunk...

Azt sem tartom valami ragyogó dolognak, hogy vki az olimpiai közvetítések folyományaként kezdene el sportolni... merthogy ez tipikusan a szalmaláng-lelkesedés kategória. Eléggé távol van az a sporttól, akit már csak a sportversenyek egyik legrangosabbja képes motiválni...

"Egyébként ha a te olvasatodban is, de megválaszoltad a kérdésedet, akkor miért tetted fel?"

Csodálkoznál, ha erre azt válaszolnám, h mert szeretném megérteni ennek a nemzetdicsőségnek az okát?

"Ritka alkalmak egyike, amikor lehet örülni mások sikerének, mert az egy egész nemzetnek szól, aki egy emberként tud eufórikus állapotba kerülni. Szerintem ez minden pénzt megér."

Ha a mások sikerének az öröme a lényeg, akkor mi magyarok miért vagyunk annyira baromira arany-központúak? Néha azt látom és hallom, h szerencsétlen sportolók szinte szégyellik magukat, amikor nem aranyat nyernek, hanem "CSAK" ezüstöt v bronzot. A média pedig szinte meg sem emlékezik azokról, akik nem értek el dobogós helyezést, holott az olimpia lényege egy sportoló számára sztem a válogatottba való bekerülés, hiszen elsősorban azzal koronázza meg az az előtti négy év teljesítményét, az az igazi elismerés. Nem véletlen, h az olimpiákon olyan eredményekkel is lehet nyerni, ami elmarad az évenkénti világbajnokságokétól.

Persze lehet, h az én készülékemben van a hiba, ha nem ragad rám azoknak a lelkesedése, akik a szurkolásban élik ki a sportolási és a mozgásszükségletüket.

A kérdést úgy is feltehettem volna, h milyen része van a nemzetnek abban, hogy egy adott sportoló kiváló teljesítményt nyújt az olimpián?

Vagy másképpen is, pl. miért lesz több egy magyar ember nemzeti öntudata amiatt, h egy magyar versenyt/érmet, stb. nyert az olimpián?

Nem valami kisebbrendűségi komplexus kompenzációféleség ez?

Én azért nem tartom annyira ép dolognak, ha valaki más dicsőségében fürdik...

Attól, h esetleg egy országnak béna vezetése/kormánya, stb.-je van, ez nem jelenti az ország lakóinak bénaságát... Mint ahogy az is eléggé kicsinyes/kis stílű dolog, ha valaki a magáénak érzi vki más véres verejtékkel megszerzett érdemeit...