Miért nézte Imane Khalif orrát az edzője a mérkőzés szünetében?

Kereste az Y kromoszómáit...

Amúgy gondolom, hogy nem sérült-e, vérzik e stb

"Új korszak a női sportban: Az evolúció győzelme Párizsban"

Hölgyeim és uraim, elérkezett a pillanat, amire a haladó szellemű világ oly régóta várt! Imar Khelif, az új kor bajnoka diadalmaskodott a párizsi olimpia 66 kg-os női ökölvívás döntőjében.

Khelif győzelme nem csupán egy aranyérem, hanem egy hatalmas lépés az emberiség számára. Végre bebizonyosodott, hogy a kromoszómák nem állhatnak a siker útjába! Ki gondolta volna, hogy az XY is lehet a győzelem képlete a női sportban?

Persze, akadnak még maradi gondolkodásúak, akik azt sugallják, hogy az éveken át keményen edző, "hagyományos" női versenyzők talán nem tudnak felhőtlenül örülni e diadalnak. De ugyan már! Hiszen ők is részesei lehetnek e történelmi pillanatnak - igaz, inkább csak nézőként.

Az új bajnok egyedi fiziológiája - mely ötvözi a belső férfi erőt a külső női bájjal - valóban forradalmasíthatja a sportot. Ki ne örülne annak, hogy mostantól a női öltözőkben is helyet kaphatnak a hereproblémákkal küzdő sportolók? Végre egy kis változatosság a menstruációs panaszok mellé!

Kritikusok felvethetik, hogy ez nem fair a "régi típusú" női sportolókkal szemben. De hát kérem, a fairplay már úgyis olyan 20. századi koncepció! Az igazi egyenlőség az, amikor mindenki egyenlő eséllyel veszíthet, nem?

A progresszív közvélemény ujjong, és joggal! Végre egy győzelem, amit mindenki magáénak érezhet - kivéve talán azokat, akik évekig izzadtak, küzdöttek, hogy eljussanak idáig, csak hogy most rájöjjenek: az igazi nyerő kombináció egy picit más, mint amit ők "természetesen" kaptak.

De ne legyünk kishitűek! Ez a győzelem megmutatja, hogy a modern nő előtt nincsenek határok. Sem kromoszómális, sem fiziológiai, sem... Nos, tulajdonképpen semmilyen határok. És ez így van jól, nem igaz?

Vagy mégse? De ezt a kérdést inkább hagyjuk meg a jövő generációinak. Elvégre, ki vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük a haladás irányát?

Az biztos, hogy ez a győzelem sokáig emlékezetes marad. Legalábbis azoknak, akik még emlékezni mernek a "régi időkre".

"A Haladás Diadala: XY a Női Dobogó Csúcsán!"

Hölgyeim és Uraim! Pontosabban... van egyáltalán még értelme ezeknek a megszólításoknak? A párizsi olimpia 66 kg-os női ökölvívás döntője után már semmi sem biztos - kivéve persze a progresszió diadalát!

Imar Khelif, a jövő bajnoka, akit a természet férfi kromoszómákkal, de női szívvel áldott meg (ja, és persze herékkel a petefészek helyett), legyőzte az összes olyan versenyzőt, akiket eddig tévesen "igazi nőknek" hívtunk. Micsoda felszabadító pillanat!

A nőjogi aktivisták extázisban ünnepelnek. "Végre!" - kiáltott fel Roxanne Birkenstock, a "Törjük Össze a Biológiai Valóság Patriarchális Konstrukcióját" mozgalom vezetője. "Ezért küzdöttünk évtizedeken át! Hogy minden nő egyenlő eséllyel veszíthessen egy olyan ellen, aki... öhm... nos, tudják."

Az olimpiai falu női zuhanyzójában állítólag eufórikus hangulat uralkodik. A lányok... vagyis a versenyzők... szóval, a sportolók alig várják, hogy gratuláljanak Khelifnek. Persze, tisztes távolságból, nehogy véletlenül megüssék a bajnokot és kizárják őket férfierőszak miatt.

A "hagyományos" női sportolók - bár ezt a kifejezést lassan törölnünk kell a szótárunkból - meglepően csendesek. Talán csak azon tűnődnek, hogyan adják el edzőcipőiket az eBay-en, hiszen ki akar már olyan sportot űzni, ahol genetikai hátrányból indul?

De ne legyünk negatívak! Ez a győzelem valóban történelmi. Végre bebizonyosodott, hogy a női sport is lehet olyan izgalmas, mint a férfi - feltéve, ha beengedünk néhány Y kromoszómát a buliba.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már fontolgatja, hogy a jövőben eltörli a nemek szerinti kategóriákat. Minek az a sok felesleges címke? Legyen minden verseny nyitott! Elvégre ki mondhatja meg, hogy ki micsoda? (Kivéve persze a biológusokat, genetikusokat és orvosokat, de ki hallgat ma már a tudományra?)

Szóval, kedves "nők", itt az ideje újragondolni mindent, amiért eddig küzdöttetek! Az egyenlőség új definíciója: amikor minden nőnek egyenlő esélye van arra, hogy egy Y kromoszómás ellenfél kiüsse a ringből. Ez aztán a haladás!

És ha netán valaki úgy érzi, hogy ez az egész nem teljesen fair? Nos, akkor nyilvánvalóan nem elég progresszív. Ideje újrakalibrálni azt a női agyat! Vagy esetleg cserélni egy Y kromoszómásra?