Szerintetek hol érdemes próbálkozni?
Alacsony, beszédhibás huszonéves Bp-i srác vagyok, akit alkatilag többnyire homárnak hisznek, pedig nem az, viszont ettől nem kicsit frusztrált.
Éppen a fentiek miatt - nagyon nehezen tudok más srácokkal összehaverkodni. Pedig nagyon szeretnék edzőhaverokat találni kondihoz, street workouthoz, workout edzéshez, verekedés tanuláshoz, foci passzolgatáshoz.
Anélkül, hogy homárnak néznének, és félreértenék a dolgot...
#1, Akkor másképp kérdezem: mit csináljak, hogy ne higgyenek annak? túl sokáig nyeltem a megmosolygásokat és a lealázásokat... a hangomon, a külsőmön nem változtathatok. A kisugárzásom meg éppen a pozitív élményektől, a haverokkal töltött időtől változhatna meg. De mégse hordhatok "nyugi srácok, nem szeretlek titeket" feliratos pólót.
Csak szerintem van már minden fiúk közti, régen teljesen normálisnak számító baráti-haveri kapcsolatra, közeledésre ráhúzva ez a homokos paranoia aberrált módon?
Azért szivatnak, hogy lássák mennyit bírsz és hogyan reagálsz. Ezek csak csipkelődések, nem harapnak beléd...
Tuti nincs veled semmi baj, csak kicsit érzékenyebb vagy.
teljesen igazad van, köszönöm. De nagyon rossz egy életen át, gyerekkorom óta, mindig, minden szabadidős tevékenységet egyedül, magányosan csinálni... márpedig nálam ez a helyzet. Mindig így alakult.
Egyébként nem teljesen igaz, hogyí gyenge vagyok: külső célért oroszlánként tudok harcolni, ha tudom, hogy igaz ügyért teszem - de magamért tényleg nem tudok. Talán nem hiszem már, hogy érek annyit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!