Miért csak az ultrák számítanak szurkolónak?

A B szektorban nem ülünk (:

Én bár kint voltam a stadionban a meccsen azon a kedden, amelyikről beszélsz (Costa Rica ellen), és bár soha nem járok úgy meccsre, hogy ne szurkoljam, ugráljam, kiabáljam végig, most a barátaimmal együtt végigálltuk, de egy hang nem jött ki a torkunkon a csapat buzdítására, végig csak közös élményekről beszélgettünk. Igaz, fáradtak is voltunk, nem egy közülünk kint volt a luxemburgi meccsen, majd utána nap brüsszelben is meglátogattunk egy találkozót. Előtte hónapban kint voltunk Svájcba, júniusban Andorrában, és még sorolhatnám...

Az ultrák szurkolók, nem huligánok, a "sima sálasok" pedig csak a nézők. A szurkolói szubkultúra egy teljesen más világ, amit a “sima sálas” úgysem ért meg, ezért már nem is állunk le velük vitatkozni, mert nem érdemes. A "sima sálas" kijár a meccsre, és nem, nem lenget zászlót, maximum egy apró drapi van nála, amit talán egy szemfüles fotós észre vesz, de érdemben nem tesz hozzá a hangulathoz. Hő-örög a sz-r foci és a magas jegyárak miatt, meg úgy általában minden miatt, miért nincs sör UEFA-rendezvényen, miért hideg a szendvics, miért van sor a mosdóban, stb. Viszont nem jár idegenbe, ha leesik pár fokot a hőmérséklet, akkor nem megy ki magyar bajnokira, rosszabb esetben amúgy sem, hanem inkább leül a tévé elé és megnéz egy spanyol vagy angol bajnokit, és könnybe lábadt szemmel áll fel a fotelből, hogy igyon egy újabb doboz sört, mert kikapott a kedvenc külföldi csapata, amelyhez általában semmilyen kötődése nincs. De egyet soha nem szabad senkinek elfelejtenie: a körúton vonuló több tízezres tömegnek a nagy része nem lesz itt, és a végén úgyis csak mi maradunk erre a sz-r focira, az MLSZ kib-szásaira, a lélektelen játékra, az andorrai meccs utáni Romkertben bulizó játékosokra. Megfizetjük a magas jegyárat, a hazai meccsekre egész stadiont beborító koreóval, hatalmas drapériákkal és zászlókkal készülünk, napokkal korábban indulunk külföldre, ha éppen ott játszik a csapat, pedig általában a győzelmi esélyeink a nullához közelítenek, várjuk a végtelen túrákat, a találkozást a barátainkkal, a tombolást az idegenbeli meccseken a lelátón, a fáradt hazafelét, amikor öten osztozunk egy szendvicsen, sörön vagy egy szál cigin, a következő megállót a benzinkútig, mert már mindenkinek nagyon kell h-gyoznia, és azt is, hogy minden túra végén elmondjuk, hogy mennyire imádunk túzázni járni, és a következőre is biztosan jövünk (csak hát azok a k-rva meccsek ne lennének).

A magyar válogatott hivatalos szurkolói csoportjáról, a Carpathian Brigade-ről én még csak elvétve olvastam, hallottam pozitív véleményeket, és nem azért, mert rossz srácok lennének, hanem mert ultrák, és őket nem szeretik szinte sehol, úgyhogy nem tudom, hogy honnan vetted, hogy csak velük törődnek. Én bár nem vagyok CB-s, de nem egyet ismerek közülük, valamint rengeteg barátom van a CB-n kívüli ultrák közül is. A válogatott ultráiról, rólunk összességében elmondható, hogy nem törni-zúzni járunk meccsekre, idegenbe sem. A túrákról olvasható rémhíreknek nagyjából 80%-a nettó hazgság, a maradék 20% pedig szintén elég messze van a valóságtól. Azok, akik pedig verekedni, balházni járnak ki, nem sokáig maradnak ezzel a közösséggel, mert a "szutykot" elég hamar kiveti magából. Szóval nem érdemes összekeverni, összemosni az ultrát a huligánnal, mert a két réteg nem fedi egymást.

A külföldi meccseken, ahol vannak ultracsoportok, ott szintén van hangulat, mint akár egy válogatott meccsen, de míg nálunk negyedakkora a stadion, mint ott, ezért nálunk olyan, mintha az egész stadion szurkolna, addig ott szinte csak a szektorban, a kapu mögött hallani. És igen, a Barcelonának és a Real Madridnak is vannak ultracsoportjai (Boixos Nois és Veteranos, Ultras Sur - bár ők ki vannak tiltva a Bernabeuból jelenleg).

Egyébként pedig érdekes, hogy amikor a CB megcsinálta a portugálok elleni egész stadionos koreót, akkor senkinek nem volt baja az ultrákkal. A negatívot könnyű meglátni, de a befektetett munkát már nehezebb. A koreó költségei párszáz ezer forintra tehetők, amelyet a CB saját zsebből finanszírozott, semmilyen külső segítség nem volt, kivéve a kalapozást, amely teljesen önkéntes, senkinek nem tartunk a fejéhez pisztolyt, hogy márpedig te most pénzt fogsz dobni a CB-s kalapba, és akkor még nem beszéltünk a nagyjából kéthónapos tervezgetésről, az alapanyag beszerzéséről, a munkaórákról, arról, hogy délelőtt 11-től talpalás volt a Grupiban, hogy minden darab a helyére kerüljön azért, hogy röpke két percig a Himnusz alatt a lélegzetünk is elálljon és életerős férfiak is elérzékenyüljenek. Mi is emberek vagyunk, civil munkával, és nem "degradáló" vagy éppen "legallja munkát" végzünk. Vannak köztünk orvosok, mérnökök, könyvelők, informatikusok, egyetemisták. Dolgozunk, tanulunk, és mellette a szabadidőnket és nem utolsó sorban nem kevés pénzünket rááldozzuk arra, hogy meccsre menjünk, koreót csináljunk, hangulatot teremtsünk, elinduljunk idegenbe egy fix vesztes meccsre.

És ezért cserébe nem kérünk sokat. Már nem álmodozunk világverő csapatról, nekünk már csak ez a sz-r foci maradt, de ez legalább a miénk. Annyit várunk el cserébe, hogy aki magára húzza a címeres mezt, az igenis haljon meg a pályán ezért a Nemzetért. Hogyha nem is érti, hogy ez mit jelent, legalább azt lássa, hogy a bankszámlák és a luxuspartik mögött is van élet. Lássa, hogyha két meccset hoz itthon jól, lélekkel, akkor ezrek mennek érte idegenbe, itthon koreót is csinálnak ezek a hülyék. A propaganda sikeres volt, az ultrák, akik pakolják a homokzsákokat árvíz esetén, minden mérkőzésen, túrán gyűjtenek valakinek, általában beteg kisfiúnak, kislánynak, jótékonykodnak, ma már közellenségek. Könnyű a szar focit takargatni velünk, könnyű azt mondani, hogy miattunk nem járnak a családok meccsre, pedig nem egy olyan pillanat volt akár idegenben is, ahol a capo nyakában ült az ötéves kisfiú, és mellette gyújtogatták a görögtüzet, mégsem lett semmi baja, nem félt, a lélektelen játékot pedig még könnyebb takargartni, mondván, hogy nincsen nemzetközi rutinjuk a játékosoknak, megijednek a hangulattól. Nem rutin, hanem szív és lélek nincsen. És én bár csak a "csőcselék, a csúnya futballhulligánok" egyik tagja vagyok, egy átlagos ultra, nem válogatott játékos, de biztos, hogy minden meccsről több tartással megyek haza, mint az alibiző játékosok.