Nem úgy megy a foci, ahogy kellene. Mit tegyek?

Nekem is voltak ilyesmi gondjaim régen csak én nem fociztam hanem kosaraztam. Még korosztályos válogatott edzőtáborban is voltam csak oda már kevés voltam sajnos. Be voltam én is szarva folyamatosan meccsek előtt meg közbe, aztán lett egy új edzőm és vele beszéltem sokat erről, neki sikerült elmagyaráznia, hogy nyugodjak már le és élvezzem a játékot, ne úgy fogjam fel az egészet, hogy itt most nekem teljesítenem kell hanem játszunk egy meccset, próbáljak meg maximumot nyújtani, a hibától nem kell félni, abból lehet tanulni, meg az utánpótlásnak alapból nem az a lényege, hogy teljesíts, hanem az, hogy TANULJ, hogy utána tudj teljesíteni felnőttbe. Tanulni meg csak a hibákból lehet, jó ha hibázol. Az önbizalmadon meg nem nagyon tud senki segíteni, az a te fejedben dől el. Most is úgy kezdted, hogy "Nem úgy megy a foci, ahogy kellene"... Dehogynem... Nyilván azért mondják az edzőid, hogy tehetséges vagy, mert igenis úgy megy a foci, ahogy kell és tehetséges vagy. Csak bemeséled magadnak minden hiba után, hogy nem vagy jó. A legjobbak is hibáznak. Igazából tanácsot nem nagyon lehet erre adni, ki fogod nőni ne aggódj, csak járj edzésre, nyújtsd mindig a maximumot, figyelj az edzőidre, ha ők azt mondják, hogy tehetséges vagy akkor az is vagy, ők látják, hidd el nekik. És lazán! Nem az életed múlik rajta, ez csak egy játék, próbáld úgy is felfogni és élvezd. Esetleg ha az edzőiddel olyan viszonyban vagy akkor nekik is elmondhatod, hogy van ez a probléma. Biztos tudnak segíteni.

Figyelj, próbáld meg azt, hogy ne görcsölj rá. Ha parázol, görcsölsz, akkor nem tudsz normálisan játszani, mert mindig azon eszed magad, hogy bizonyítanod kell, csak téged néznek, muszály a legjobbnak lenned stb. Ne ezzel foglalkozz, hanem a játékkal. Nálunk is voltak ilyen srácok, hogy mindig azzal foglalkoztak, hogy hogyan látják őket. Személyszerint én soha nem törődtem ezzel, tudtam, hogy tudok focizni, nem érdekelt, hogy mit várnak el tőlem, játszottam. Védő létemre elég sok gólt lőttem, főleg, ha tudtam, hogy a támadó sor frusztrált lesz, mert megfigyelők vannak a lelátón, olyankor ha tudtam, hogy képes vagyok beforogni, akkor nem passzoltam be a labdát, hanem elkezdtem behúzódni, és rálőttem. Nem láttam annak értelmét, hogy beküldjem a labdát, aztán idegességükbe elcsesszék a helyzetet.