Miért van ennyi nézhetetlen, unalmas meccs ezen az EB-n?

A kieséses szakaszban félelmetes, hogy mennyire úgy jöttek ki a hasonló erősségű csapatok, hogy az elsődleges cél, hogy ne kapjanak gólt, és csak másodlagos a gólszerzés. Amikor ennyire fontos minden meccs eredménye, vagy minden megszerzett, és ellenféltől elvett pont a csoportkörben, akkor ez megesik.

Amúgy horvátoknak volt pár komolyabb gólszerzési lehetősége (Vida fejére már kétszer nagyon tisztán rárajzolták a labdát, egy gyors szöglet után ott volt tisztán a rövid, stb), de ki kellene használni, mert egy ilyen passzív meccsen ez nem fér bele.

Hiába mondják, nem tett jót az EB-nek a bővítés. Most az egyenes kieséses szakaszban van annyi csapat, mint korábban a csoportkörökben, bekerült egy csomó kiscsapat, amik leginkább a játék ölésével vannak elfoglalva (ilyenek régen is voltak, csak kisebb arányban).

Ehhez már csak adalék, hogy 1-2 csapat, akikről mindenki sokkal többet várt szintén gyengélkedik, pl az Osztrákoktól, a Belgáktól, Portugáloktól mindenképpen komolyabb teljesítményt várt az ember az eddig mutatottnál.

"Hiába mondják, nem tett jót az EB-nek a bővítés."

Szerintem éppen jót tett. A magyar-portugál, német-ukrán többek közt, amelyek nem jöhettek volna létre, ha nincs a bővítés.

Nézhetetlen meccsek inkább az agyontaktikázott, egymást túl jól ismerő csapatok találkozóin szoktak lenni, mint amilyenek ezek a maiak is voltak. Én eltörölném a hosszabbítást, szerintem felesleges, 90 perc után jöhetnének a tizenegyesek, mert valamivel csak tovább kell valakinek valahogy jutnia.

Körülbelül mi vagyunk az egyetlenek akik pozitív meglepetést jelentünk, de ezért éppenséggel (még ha ez most nekünk jó is) kár volt bővíteni 8 csapattal az EB-t.

A csoportkör emberemlékezet óta nem volt ennyire unalmas azzal, hogy a 4 csapatból szinte mindenhol 3-nak volt esélye továbbjutni.

Ezért vallom azt, hogy a kevesebb több. Szerintem fásultak a nagy csapatok játékosai, nem kellene ennyi BL-meccs, és a bajnokságok is lehetnének rövidebbek (nem 18 csapatos élvonalak, hanem csak 14 csapatosak).

Persze ez hazavágná a közvetítési díjak, marketing- és jegybevételek jókora hányadát, de cserébe a foci valószínűleg élvezhetőbb volna.

Azzal nem értek egyet, hogy ma már nincsenek olyan szintű játékosok, mint 10 éve. Tudjuk, mit tud Cristiano Ronaldo, és láttuk, mit mutatott ebből tegnap. Fáradt, fásult volt, tudása 20%-át, ha nyújtotta - nem erre volt kíváncsi az a sokmillió ember, aki leült megnézni a kieséses csatát.

Szerintem nem normális az, hogy ekkora sorozatterhelésnek vannak kitéve a játékosok, beinjekciózva lépnek pályára, hogy kibírják valahogy, a rotáció pedig tönkreteszi a csapategységet.

Csökkenteni kellene a mérkőzések számát, de szerintem nem a válogatott találkozókét, hanem a klubmeccseknél kezdve.

"Már nincsenek igazi nagy játékosok, mágusok, zsenik."

Ez nem feltétlen igaz, sőt! Sokkal inkább az a probléma, hogy az elmúlt kb 20 évben brutális fejlődésen ment át a football mint tudomány.

Az informatikai fejlesztéseknek, és a rengeteg kutatásnak köszönhetően sokkal felkészültebbek az edzők, rengeteg mély elemzés készült a különböző játékstílusokról, azok előnyeiről, hátrányairól, így aztán szinte tökéletes stratégiával és taktikával lépnek pályára a gyengébb csapatok is, ennek köszönhetően pedig azt az 1-2 mágust aki csapatonként van egyre effektívebben kapcsolják ki.

Még mindig vannak olyan játékosok, akik ha megvillannak, akkor látszik, hogy zsenik, de a meccsek 99%-ban az ellenfél hatástalanítja őket a szintén tökéletes védekező stratégiának köszönhetően.

Egyébként ugyanez történt a fizikai felkészítés terén is. Ma egy erőnléti edzés messze több annál, hogy fuss 10 kört, a játékosok fizikai értékeit folyamatosan monitorozzák, egyéni edzéstervek a fizikai felkészülésre, hogy se túledzettek ne legyenek, se kondíciós problémákkal ne találkozzanak. Ennek köszönhető az, hogy nem fáradnak el extrém módon a meccs alatt fizikálisan, ez segít 90 percen át fenntartani a mentális kontrollt is, így aztán még a 92. percben is odaér a védő a "mágus" mellé, még a 92 percben is ott van annyira fejben, hogy tudja mikor melyik passzsávot hogy védekezze, hogyan váltson a társsal, hogyan mozogjanak.

Ha még emlékszik valaki az amerikai VB-re, onnan a mai napig él az emlékeimben, hogy a játékosok mennyire nehezen viselték a hosszabbítást, hogy kidőltek a végére. Manapság ilyet már nagyon ritkán látni.

"Az a benyomása az embernek, hogy nincs szabad hely a pályán, amit meg lehetne játszani, nagyon könnyen lefedik az egész pályát a játékosok."

Erre szoktam mondani, hogy a mai foci igaz csodája az, hogy a meccsek nem kivétel nélkül 0-0-val érnek véget :)

Egyébként pont ezért mondom, hogy egy-egy zseni még jobban felértékelődik, mert ők azok, akik egy szabadrúgásból, vagy egy teljesen váratlan szituációból képesek még mindig átverni ezeket a tökéletes védelmeket.

Ami szerintem még különbözik, hogy például Zidane sokkal sokkal szabadabban játszhatott, persze, akkor is volt taktika, de nem volt szinte méterre kielemezve a lépés-ellenlépés taktika, így több tere volt a kreativitásnak. Ettől nem lesz egy mai irányító kevésbé kreatív, de sokkal kevesebb döntést kell a pályán azonnal meghoznia, meghozzák helyette a videó szobában az edzők, és ebbe a közegbe kell neki hirtelen mégis varázsolni valami váratlant a pályán, de ha lehet, akkor úgy, hogy abból ne legyen kontra, abból ne bukjon még többet a csapat, mint amit nyerhet.