Milyen rendszerszintű hibái vannak a magyar focinak?

Várom mások észrevételeit is. Az enyémek:

- A focisták alkatilag igen sokfélék, a könnyed és gyors mozgású, 75-85 kg tömegű, könnyű csontú atletikus alkatú néger labdarúgóktól eltérően sok kistermetű, könnyen elnyomható, ill. vastag csontú, nehézkes mozgású játékosunk van. Még a szlovák csapat egységessége is sokkal jobb a magyarénál. (Persze Messi sem volt atletikus termet, tehát kompenzációs faktorok is kellenek.)

- Hozzáállási gondok, a mai focisták jólétben, távol a gyilkos követelményektől nőttek fel, szemben pl. a brazil, mostoha gyermekkorú labdarúgókkal. Nincs a magyarokban elegendő belső késztetés a hajtásra, a szívük kihajtására, lásd Svájc elleni "rugósfoci" játékukat. Talán Fiola kivétel ebben, és a kapus, akinél a megvillanás a fontos, nem a folytonos hajtás. A motiváció hiányában Rossi is ludas volt, nem beszélve Csányiról, akinek a helyében a meccs előtt bementem volna az öltözőbe, és kitűztem volna egy célprémiumot a nyerésért, illetve a góllövésért. Mondjuk egymilliárd a nyerésért, ill. ötszázezer gólonként. Ebbe a jelenlévő Orbán és Pintér is beszállhattak volna. Persze a motiválás elkelne már az edzéseken is. Ha edző lennék, sokkal jobb csapatom lenne. Nem sajtónépszerűségben fürdő túlajnározottak lennének a magyar focisták, hanem céltenyésztett gladiátorok - mint egy amerikai öklöző, vagy ketrecharcos, vagy olimpikon tornász. Ehhez a kiemelt szellemi és anyagi motiváláson túl bevezetném a következő enyhébb motiválóeszközömet: A meccseiket pár felső kamerával venném és a rögzített videót célszoftverrel kiértékelném minden játékosra külön-külön, a pozíciójára szabott kiértékelő algoritmussal. Rafinált algoritmussal értékelném az átlagsebességet, max. sebességet, futott métert, labdabirtoklás idejét, labdaszerzés számát, eladott és jó passzokat, gólpassz számot, jól kivitelezett pontrúgást, góllövés számát, kapuralövés számát, stb. stb. ÉS év elején megmondanám, hogy a bizonyos kumulált érték alatt teljesítőktől év végén megválok. Vannak még sokkal hatékonyabb trenírozási ötleteim is, amelyek a pavlovi reflex kiépülésének tudományos alapjain nyugszanak.

- Korszerű futball módszereinek hiánya:

- a közelállók nem támadják meg egyszerre a labdát birtokló ellenfelet;

- nem viszik végig az ellenfél megtámadását egészen a testi kontaktusig, amivel a megtámadott figyelmét megosztják, magukra vonják és ezáltal nem engedik, hogy zavartalanul körülnézzen, felmérje a passzolási lehetőségeit és tisztán passzolhasson/rálőhessen;

- mindig lekezelik a labdát, mielőtt továbbítanák, túl hosszan cipelik, elmulasztják a megfelelő pillanatot, lassítják ezáltal a játékot. A mai foci villámgyors egyérintős, sok begyakorolt automatizmussal. Az angol Arsenal játéka közelít ehhez: gyors, kevés labdaérintéses. Ehhez elengedhetetlen a sok mozgás a labdát nem birtoklók részéről is és az olyan pozíciókba törekvés, ahová könnyen lehet nekik továbbítani a labdát. Védőként pedig az ilyen pozíciókba vezető vonalak blokkolása.

- egy korszerű fociban a játéknak a játékosmintázatok és begyakorolt akcióik folyamatos láncolatának kell lennie, amiben a láncszemek pillanatnyi megválasztását az ellenfél mozgása, elhelyezkedése határozza meg, de a tökéletes begyakorlottság miatt ez tudatalatt, gondolkozás nélkül működik.

- A játékos nem nézi a labdát az elrúgásakor, mert a kaput keresi. Egy profi labdarúgónak, ha bekötnék a szemét, majd háromszor megforgatnák, utána is pontosan tudnia kellene, hol, merre van pontosan a kapu - mivel a kapu általában nem mozog... Edzőként ilyen gyakorlatokat is csináltatnék. A focistának a mozgó labdára kell koncentrálnia a rúgást közvetlenül megelőzően, hogy pontosan tudja eltalálni és jó helyre továbbítani.

- A labdát mindig az ellenfél kapuja irányába - nem hátra vagy oldalra - kell továbbítani, különösen a saját térfélen igaz ez. Számtalan hazaadás, 16-os előtti visszaadás, hátraadás okozott bekapott gólt az EB csapatainál. A játékosban belül a gólratörés érzésének kell jelen lenni állandóan. Érdekes, hogy a meccs végi hosszabbításokban a kiegyenlítésre törő csapatok igen gólratörően, hosszú kapu elé ívelésekkel próbálnak gyorsan gólt szerezni. EZT kellene játszaniuk már a meccs elejétől 90 percen át!!

- A játékosokban nem reflexszerű, hogy ha sokan vannak körülötte ellenfél játékosok, akkor ki kell emelni a labdát, általában a pálya másik oldalára. Ott nyilván kevesebb ellenfél játékos lesz... Ehhez társul az a hiányosság is, hogy sok játékos nem lát a pályán és nem tárolja állandóan a társak helyzetét.

- Rossz játékosmenedzselés. Svájc és Németország ellen Szoboszlai lejáratta magát, a pontrúgásokon kívüli játékban a mozgása nulla, lassú, mint egy csiga, a kontaktusokat kerüli - óvja magát a sérülésektől, tartogatja magát a jólfizető angol klubjának?? Rossi helyében elbeszélgettem volna vele, mint ahogy a Németek elleni meccs végén tette a holland játékvezető, látszott is, hogy Szoboszlai megszeppent, mint egy kisgyerek. Messze van ő egy profi futballista tartásától. Túl hamar igazolt magasabb osztályba, még a korábbi egészséges önbizalmát is elvesztette ott.

- Nem ismerem a csapatunk táplálkozási, legális doppingolási, pszichikai felkészítési, stb. módszereit, de el tudom képzelni, hogy a szakács nem ismeri pl. a Q zóna módszert és hasonlókat, természetesen a játékos személyére szabottan ezeket, és külön a csapatra is.

.

Talán kis nép, kis pénz, kis szakértelem -> kis foci a magyarázat.

Ja, meg a kevés volt gyarmat, ahonnan az atletikus, mostoha gyerekkorú néger játékosokat honosítani lehetne. De én jobban szeretem a mi fazikunkban főtt ételt.