Mit gondoltok az olyan emberekről akik szétdolgozzák magukat olyannyira, hogy alig van idejük és ahelyett, hogy belátnák azt, hogy rendszerszintű probléma amiben élünk inkább az átlag emberbe rúgnak bele akik nem akarnak rengeteget dolgozni?
Nekem nincs problémám azzal, hogy sokat dolgozik szíve joga, de az már nagyon zavar amikor úgy adja elő, hogy ez a normális aki nem dolgozik rengeteget az annyit is ér.
Ismerkedem valakivel az elején tök jól ment minden, mióta a munka témája felmerült vannak konfliktusaink. Az a célja, hogy hitel nélkül vegyen magának egy lakást ami valljuk be őszintén Magyarországon megvalósítani irdatlan nehéz, sőt még nyugaton is vannak ilyen problémák. Ő teljesen önerőből akarja elérni ami szíve joga csak aztán elkezdi lenézni azokat az embereket akik hitelből vesznek lakást és az olyan embereket is akik nem dolgozzák ki a belüket. Ilyet szól fiatalon miért ne dolgozzon rengeteget, azért vagyunk fiatalok, mert van erre kapacitásunk. Komolyan az a normális, hogy semmi szabadideje nincsen, alig tud találkozni a barátaival, családjával? Velem se találkozott emiatt, mert alig van ideje. Én vagyok a naplopó, mert nem a munka a mindenem és volt olyan szerencsém, hogy nem kell lakást vennem, mert én örökölni tudtam? A legtöbb magyar ember ilyen ingatlan árakkal inkább örököl mintsem vesz. Tényleg az átlag emberbe kell belerúgni ahelyett, hogy jobban megadóztatnák a nagyvállalatokat, a felső tízezert és kevesebb oligarcha lenne, nem lenne több Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és stb? Ez olyan, mintha a rabszolgatartók helyett a munkások ostoroznák a másik munkást. Abszurd! Ráadásul a rengeteg munka betegít. Lehet azzal jönni, hogy fiatal és nagyobb a teherbírása, mint egy középkorúnak, de akik rengeteget dolgoznak nagyobb eséllyel betegednek meg, mint akik kevesebbet és stresszmentes munkájuk van.
Az illető akiről írok valszeg nem kapott elég szeretetet a szülőktől és ez abban is megmutatkozik, hogy arról mesélt, hogy megjutalmazta a kis rokonait, mert jó lett a bizonyítványuk. Innen indult a konfliktusunk, mert mondtam neki, hogy nem jó nevelési technika az, hogy jutalmazzuk, büntetjük a gyereket, mert a gyerek agya még nagyon képlékeny és nem úgy fogja fel, hogy jaj de jó jutalmat kapok az erőfeszítésekért, hanem úgy hogy ajajj teljesítenem kell, mert különben nem leszek szerethető, nem fognak szeretni. Valszeg nem szerették őt eléggé és nem hinném, hogy ennek az ismerkedésnek lenne több értelme.
Mindenkinek a maga dolga, hogy hogyan él és mit tart fontosnak.
Ha neked problémád van az ilyen emberekkel, akkor kerüld el őket.
Mondjuk ha te örököltél egy lakást, tényleg nem tudod átélni, milyen évekig gürcölni egy sajátért segítség nélkül.
Már ez is baj ha valaki tesz a céljaiért?
Ha nem tetszik, nem kell vele ismerkedni. Ő élete.
Nekem csak annyi a problémám, hogy május vége óta ismerkedem vele és a munkamániája miatt egyszer se tudtam találkozni. Persze voltak találkozásaim másokkal és nem csak vele ismerkedem, de ennyi idő alatt simán találkozhattunk volna, hogyha nem a munkája lenne a mindene.
Elhiszem, hogy rohadt nehéz összehozni egy lakást, de ne legyetek már annyira kicsinyesek, hogy ez így normális, hogy szétdolgozod a beledet aztán tönkre teszed magad és ez a normális, ha több szabadidőd van, nem vagy stresszes akkor deviáns vagy.
A felső 1% a világösszvagyonának a felét birtokolja ami miatt félperifériában élünk és az Afrika perifériában él. Ezt nem én találtam ki egy közgazdász, szociológus írt erről egy könyvet. Ha a felső 1% vagyonát szétosztanák sokkal nagyobb lenne a jólét és könnyebben lakáshoz tudna jutni mindenki. Naivitás abban hinni, hogy a felső 1% kemény munkával jutott feljebb aki ebben hisz naív és tájékozatlan, ezek nem sokban különböznek Lölőtől csak nagyba csinálják azt amit a nemzeti gázszerelőnk kicsiben. Na ezért nem tartom normálisnak azt amikor a munkás a másik munkást szidja, mert nem dolgozik sokat és emiatt naplopó. Abbakéne hagyni a lustázást, semmirekellőzést, nem kéne cigányozni, mert a hófehérkék se különbek.
Ha nem tudod elfogadni az életmódját és az értékrendjét, akkor ti nem egymást keresitek. Ennyi.
Attól még nem hülye az illető, hogy másként gondolkozik, mint te.
Én is kaptam lakást, szerintem sem tudjuk, milyen lehet, amikor az van, hogy össze kell szedned magadnak milliókat. Bár nekem a legtöbb ismerősöm csak az önerőért dolgozik, ilyet nem hallottam, hogy nekik 40-50 millió saját pénz a cél, de van aki azért a pár millióért is rengeteget túlórázik.
Én ugyanúgy gondolom, mint te, hogy nem arra van az élet, hogy kidolgozzuk a belünket, hanem a szabadidő a fontos, és hogy abban mit csinálsz, de mi privilegizált helyzetben vagyunk, szóval megtehetjük.
Nekem is van ilyen ismerősöm.
Már vagy 130 kg, elhízott.
Mindig csak a munka, mert hát mindenből a drága kell.
De magára, az egészségére nem jut, idő.
Megnézem 10 év múlva mi lesz vele, és még 40 éves sincs.
Azt nem nem értik meg sokan, hogy itthon elintézték, hogy sose legyen lakásod.
Pár éve még kimentél 5 évre dolgozni külföldre, vettél egy kis panelt.
Na, ma nem ez van, hanem bérelni fog most már a 40 év alattiak nagy része.
De sokan nem képesek felfogni.
Fejjel mennek a falnak.
És igen, az "oszd meg és uralkodj" jól működik!
A dolgozó emberek egymást hergelik, lásd van, aki azért ír ki kérdést, hogy a szívbeteg szomszédja miért nem dolgozik.
Ahelyett, hogy azon gondolkodna el a kisember, hogy miért van, másnak 15 lakása, meg 100 milliós autója.
Miféle munkával lehet ezt elérni, mert nekem egy mérnök vagy orvos ismerősömnek sincs ennyi, pedig állandóan dolgoznak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!