Mit gondoltok az olyan emberekről akik szétdolgozzák magukat olyannyira, hogy alig van idejük és ahelyett, hogy belátnák azt, hogy rendszerszintű probléma amiben élünk inkább az átlag emberbe rúgnak bele akik nem akarnak rengeteget dolgozni?

Nekem nincs problémám azzal, hogy sokat dolgozik szíve joga, de az már nagyon zavar amikor úgy adja elő, hogy ez a normális aki nem dolgozik rengeteget az annyit is ér.

Ismerkedem valakivel az elején tök jól ment minden, mióta a munka témája felmerült vannak konfliktusaink. Az a célja, hogy hitel nélkül vegyen magának egy lakást ami valljuk be őszintén Magyarországon megvalósítani irdatlan nehéz, sőt még nyugaton is vannak ilyen problémák. Ő teljesen önerőből akarja elérni ami szíve joga csak aztán elkezdi lenézni azokat az embereket akik hitelből vesznek lakást és az olyan embereket is akik nem dolgozzák ki a belüket. Ilyet szól fiatalon miért ne dolgozzon rengeteget, azért vagyunk fiatalok, mert van erre kapacitásunk. Komolyan az a normális, hogy semmi szabadideje nincsen, alig tud találkozni a barátaival, családjával? Velem se találkozott emiatt, mert alig van ideje. Én vagyok a naplopó, mert nem a munka a mindenem és volt olyan szerencsém, hogy nem kell lakást vennem, mert én örökölni tudtam? A legtöbb magyar ember ilyen ingatlan árakkal inkább örököl mintsem vesz. Tényleg az átlag emberbe kell belerúgni ahelyett, hogy jobban megadóztatnák a nagyvállalatokat, a felső tízezert és kevesebb oligarcha lenne, nem lenne több Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és stb? Ez olyan, mintha a rabszolgatartók helyett a munkások ostoroznák a másik munkást. Abszurd! Ráadásul a rengeteg munka betegít. Lehet azzal jönni, hogy fiatal és nagyobb a teherbírása, mint egy középkorúnak, de akik rengeteget dolgoznak nagyobb eséllyel betegednek meg, mint akik kevesebbet és stresszmentes munkájuk van.

Az illető akiről írok valszeg nem kapott elég szeretetet a szülőktől és ez abban is megmutatkozik, hogy arról mesélt, hogy megjutalmazta a kis rokonait, mert jó lett a bizonyítványuk. Innen indult a konfliktusunk, mert mondtam neki, hogy nem jó nevelési technika az, hogy jutalmazzuk, büntetjük a gyereket, mert a gyerek agya még nagyon képlékeny és nem úgy fogja fel, hogy jaj de jó jutalmat kapok az erőfeszítésekért, hanem úgy hogy ajajj teljesítenem kell, mert különben nem leszek szerethető, nem fognak szeretni. Valszeg nem szerették őt eléggé és nem hinném, hogy ennek az ismerkedésnek lenne több értelme.