Csak én lennék ennyire különc szurkoló?

Valószínűleg kapni fogok pár savazást mert itthon is több tízezren vannak, akik nem így látják a dolgot, ahogy én, de én egy haverommal gyakran járok meccsekre. Mindketten ugyanannak a csapatnak szurkolunk persze, de van egy kis vitánk, amin már egy jó ideje lovagol. Ő sem ért meg engem és én sem értem meg őt.

Dióhéjban annyi, hogy elmondtam neki a véleményem arról, hogy amikor nyerünk, akkor örömmámorban úsznak az emberek, meg tolonganak a közös fotókért, meg autogramokért, viszont amikor kikapunk, akkor kifütyülik őket, megy a "qrva gyenge" szöveg az egész stadionban. Kérdem én: Jogtalanul nevezem divatdrukkereknek az ilyet? Haverom szerint ez teljesen normális, mert csak kinyilvánítja a véleményét. Azt kérdezte, hogy meg kéne dicsérni őket? Én egyáltalán nem mondtam egy szóval sem, hogy meg kéne dicsérni, de akkor sem fair bekiabálni trágár szövegeket meg néha még a mezt is levetetik velük. Akkor ezek szerint egyedül engem bánt ez csak az egész világon. Én az ilyeneket nem tartom igazi szurkolóknak. Felveszik büszkén a mezt, feszítenek benne, a stadionban meg kifütyülik q csapatot. Akkor hol van az együtt nyerünk, együtt veszítünk ideológia? Haverom egyszer 3-1-es eredménynél kijött a stadionból mert vesztésre állt a csapat. Én akkor is végig ott vagyok lefújásig még akkor is ha 5-0-ra kapunk ki. Nem csak akkor vagyok szurkoló amikor nyerünk. És az ilyenek után egyeseknek még van bőr a pofájukon hogy villogjanak a közös képeikkel amiket a focistákkal készítettek.

Na hát ez picit hosszúra nyúlt, csak szerettem volna megosztani, hogy mennyire dühít hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel. Ti mit gondoltok erről?