Egy síkvidéki területen másabb az emberek hozzáállása a biciklizéshez mint ahol hegyen-völgyön keresztül kell menni?

A Bakonyban lakom, igaz, a szélén, de azért vannak dombok. Nagyon sokan bicikliznek errefelé (a Vértesben is ez volt, hasonlóan nem túl extrém, de dombos területen, hóban-fagyban lazán biciklivel közlekedtek az öregek is), bicikliversenyek is gyakran vannak itt, de normál emberek is azzal járnak sokszor, hisz praktikus. Szerintem belejön az, aki itt lakik.

Alföldi gyerek voltam, néha ott is bicikliztem, de nagyon keveset, síkon nekem nem poén, de itt nagyon kellemes. 3 sebességes agyváltósom van, én pedig nem vagyok valami erős, pont ez a szint megfelelő számomra, mondjuk a Kékestetőre nem szívesen tekernék fel naponta, pedig ott is laknak s nyilván bicikliznek is emberek...

Az egyik szomszéd faluba igen jelentős emelkedő van (lefelé szerintem 60-nal is lehet menni biciklivel... nem tudom, mert én fékezek, mint állat), ott rövid szakaszokon tolom, ez van. A saját dűlőnkbe pedig ember legyen a talpán, aki feljön, nemcsak meredek, de földút, illetve ahol meredek, ott foszlott aszfalt. Nyilván ott kb. mindenki leszáll, nincs abban semmi.

Persze a biciklik sem egyformák. Itt leginkább két kategória van, a normál falusiak és a versenyzők (a normálon belül pedig a kevés- és a soksebességes bringák, de ma már kb. mindenkinek sokas van, én vagyok a régi nagy agyváltós fan, de soksebességes agyváltósra nem is telik, nem is kell). De léteznek elektromos rásegítésű bicók is meg mindenféle egyéb speckók...

Leszállni, ahhoz azért igazán erős emelkedő kell, még a hegyekben sincs olyan lépten-nyomon. Ha majd jobb leszek, felmegyek innen a Magas-Bakonyba, egyetlen részt tudok, ahol tolni kell majd odafelé s egy másikat, ahol visszafelé kell tolni, a többit szerintem abszolválom ezzel a bringával és izomzattal is. Én inkább a "megállok és pihenek" típus vagyok, hosszú s viszonylag meredek emelkedőknél működik az is.

Terepnél nehezedik a dolog, de oda eleve az megy, aki elszántabb. Terepen egy enyhe emelkedő is keményebb, a sima aszfalt még rendesebb emelkedőn is könnyebb.

veszprém megyei vok, és nagyon kevesen tekernek errefele,

tényleg kevesen, igazabol megyeben alig van emelkedo mentes út,

Szerintem másabb.De az is igaz, hogy még szerintem sokat fog alakulni.

Régen bevett gép volt a Babetta, Jawa, pedálos segédmotorkerékpár. Azzal öregek is többet kotortak. Mára robogók lettek, azért nem egészen ugyanaz.

Szóval szerintem ez a csoport, igényhalmaz nem tűnt el, csak átmenetileg nem volt egészen kiszolgálva. Aki tehette, ment robogóra persze.

A váltózás az öregeknek nem sokat ér. Idehaza nem volt régen elterjedt, akik meg váltós bringákra szoktak, még nem öregedtek el nagyon. Nyugatabbra az agyváltó volt a tökéletesen bevált mód.

Én abban hiszek, hogy a hozzáállás (mint nyugatra) úgy fog változni a dombos vidék biciklistái között, hogy szépen csorognak át pedelecre. Egész konkrétan fordulatszám érzékelősre, ahol kis erővel is lehet maximális rásegítést elérni. Akkut tölteni már tudnak az öregek is. A Babettát meg tankolni kellett. Addig meg szerintem csak az tol majd bicót, akinek nincs más esélye.

Kevés öreg bringást ismerek,de azok nyomták felfelé is a pedállt. Persze ha valaki közlekedési-eszköznek használja az teljesen más mintha sport-eszköznek tekinti.

Itt Budapesten a többség azért felteker a hegyre,vannak persze olyan emelkedők amik besz@ratják az embert de tényleg csak nagyon meredeken szálnakle tolni. Vagy nem igazán edzettek.

Tényb hogy más a hozzáállás. Egy évszázadon keresztül ontottáka gyárak a közlekedési célú kerékpárokat -ezek a sportgépekkel ellentétben általában egysebességes, kontrás járgányok voltak, sík útra való áttétellel. Nyilván dombos,hegyes vidékeken ez nem volt a legpraktikusabb, viszont az alföldi igényeket teljes mértékben kielégítette. Itt még a túrázáshoz is megfelelt, tehát a sík vidéken szinte mindenki azzal járt. Másutt viszont inkább csak rövid távokon volt használatos és nem lett olyan népszerű.

Ez a kettősség a mai napig megmaradt.