70 kilométert le tudok tekerni hétvégén, ha egy évtizede nem sportoltam aktívabban?

Az első 30-40 km után nem fogod élvezni.

Fenék, tenyér, talp kikészül, a fáradtságról nem is beszélve.

Meg lehet csinálni, ha régen tényleg mentek az ilyen távok, a rutin ott bújik még az agyban. De az tuti, hogy szenvedés lesz.

Mennyi időd van a túráig?

Mert ha van pár hét, még rágyúrhatsz.

Szerintem simán meg lehet csinálni, viszont nagyon fontos az, hogy tudasd a baráti társasággal, hogy szívesen mész, de nem tekertél ezer éve... Nem szégyen ez, viszont így jelezhetik ők is, hogyha ez esetben mégsem szeretnék ha mennél, mert ők gyorsabban szeretnének menni, vagy nem is tudom. Annál rosszabb nincs, mint amikor egy csoport nincs tekintettel egymásra.

Mi szinte minden nyáron szervezünk céges bicikli túrákat. Többnyire garantált a nyugger tempó, mert nem azért megyünk, hogy halálra tekerjük magunkat, hanem hogy jól érezzük magunkat, kikapcsoljunk, csapatot építsünk, megismerjük egymást. Na most szerintem a minimum 20-25 km/h azért baromira nem egy nyugalmas, kényelmes tempó (max dombon lefelé), tehát én így nem biztos, hogy bevállalnám.

Mi a mi túráinkra bátorítani szoktunk mindenkit és jön a kismamától kezdve a 60 éves Gizi néniig mindenki, mert tudják, hogy nyugodtan lehet menni egyéni tempóban, ha kicsit le is szakadozunk egymástól, de sosem lesz senki magára hagyva. És biza volt olyan, hogy a 40. km után hátra maradtam és egy kicsit biztattam a lemaradt csapattagunkat, hogy nagyon jól csinálja, büszke lehet magára és csak így tovább, megtudja csinálni. A mai napig emlegeti, hogy mennyit számított, hogy amikor ő már kezdte elveszíteni a magába vetett hitet, akkor odatekertem és a lelkére beszéltem egy kicsit, hogy igenis menni fog az. 87 km-t letekert velünk aznap. :)

Tehát azt mondom jó társaságban, egymásra odafigyelve, kényelmes tempóban abszolút teljesíthető. Érdemes kicsit többször megállni, megmozgatni magad, felállni a bicajon is akár, sokat inni, beszélgetni és nagyon gyorsan elmegy az idő!