Lányok! Mertek egyedül túrázni?

Bár nem vagyok lány, de azért válaszolok, ha nem gond.

Aki hosszú túrákat bevállal bringával, annak ildomos megtanulnia néhány dolgot, ami a javítást illeti. Gondolok olyanra, mint defektjavítás/belsőcsere (legalapabb dolog, aki ennyit sem tud/akar megcsinálni, az inkább ne vállaljon be hosszú utakat), bovdenek beállítása, lánc esetleges szétszedése/összerakása, csavarok meghúzása:)

Szóval az egyszerűbb hibák elhárítása. Zömmel én is egyedül túrázok, erdőben, hegyekben, és lekopogom, a legtöbb műszaki problémával akkor szembesültem, ha nagyritkán eljött velem más is tekerni.

Mennék túrázni a természetbe, erdős utakra, de eddig csak rövidtávokat tekertem, nyugdíjas tetű tempóban :D

Plusz nincs semmilyen szerszámom a bicajhoz (bár örülnék, ha végre valaki megmutatná, hogyan kell kicserélni a belsőt).

Itt találsz szervezett túrákat is:

[link]

Én nagyon forgalmas városban lakok, sajnos.

Nem egyszerű bicajjal közlekedni... néha a kedvem is elmegy tőle :(

Egy ideig én is hasonló helyzetben voltam. Nem jöttek haverok sehova, így én sem mentem. Na ezt meguntam, rendszeresen tekerek hétvégente, az meg, hogy másoknak nem tetszik, le van sz****:)

Az Alföldön talán még jó is a helyzet. Sok batár nagy település van, vélhetően sok bringabolttal, így ha gáz van, hamar be lehet tolni szervizbe (gondolom én). Síkvidéki országúti túra amúgy sem olyan megterhelő a bringának, mint a középnehéz terep erdőben, dombokon, hegyeken, sziklákon. Ha nem ész nélkül használod, nem lesz vele baj, max defekt, de az meg megszokott dolog.

Bicikliszereléssel kapcsolatos ismeretek dolgában Nagy Sándor: (Új) Bicajoskönyv című könyvét ajánlom.

Antikváriumban érdemes keresni.

Belsőt cserélni már holnap tanulj meg, ez elengedhetetlen, Kérj meg valami rutinos túrázót a baráti körből, hogy avasson be a fontosabb hibalehetőségekbe és azok elhárításába. Fontos megérteni, hogy ez nem rakétatudomány! Mert nem lesz túl vigasztaló egy kisebb forgalmú úton várni egy arratévedő bringásra (aki talán tud segíteni is) és közben mantrázni a világmindenség leghasbaakasztóbb kifogását: "nem értek hozzá, lány vagyok...." Ha pl. én mennék arra, hibát elhárítani segítenék, de a tartalék belsőmet nem adnám neked.

"inkább bízzak a bicajosok összetartó erejében? :)"

Ez erősen optimiska megközelítés, az úton magadra számíthatsz, csak ebből szabad kiindulni.

Én sem vagyok lány, de tavaly kezdtem menni 100+ km-eket, sátras túrán eddig csak párszor voltam, kétszer apukám elég közel volt autóval (mondván nem vagyok még 18), ami hát nem volt feltétlen jó... Viszont Bécs előtt 40km-re elkezdett szakadni az eső és apukámmal a Duna két átellenes oldalán találtuk magunkat, elvileg az én hibámból. Végül este 9 óra fele, kb 15 fokban, csurom vizesen sikerült bemennem egy kempingbe egyedül. Viszont ez volt az egész úton a legjobb élményem. :D

Szerintem nyugodtan menj túrázni, sátrazni, de tényleg defektet tudni kell javítani, meg a láncot egyberakni ha szétmegy, nameg ezekhez pár szerszámot se árt beszerezni, és utána jön a sátor, táskák, mindenestül nem olcsó műfaj.

És szerintem biciklizős srácot sokkal könnyebb találni, mint biciklizős lányt. :)

Ja és még egy dolog, a technikai problémák, ha jó állapitú a bicó (otthon is törődsz vele) akkor nagyon ritkák és a címet elolvasva nekem más jutott eszembe. Engem pl ma egy szembejövő kamion majdnem elgázolt, de egy lány esetében ez a jobbik eset...

Ha valamire kíváncsi vagy, nyugodtan írj privátot, szívesen segítek.