Fiúk, akik annyira odavagytok a bicózásért, miért szeretitek ennyire? Mi ennyire jó benne? Sosem értettem:D

Teljesen más a "világ" másképpen látsz bicikliről dolgokat mint gyalogosan vagy autóból, mindegyiknek megvan a szépsége.

És közben sportolsz is, és messzebbre jutsz mint gyalog (gyalogtúra is sport).

Ha biciklitúrán veszel részt az egyfajta nomád élet kempingben vagy vadkempingezéssel, egy szép folyópartszakaszon vagy egy hegytetőn...

Akkor most bemásolok egy ismerős által írt szöveget, amiből mindent meg fogsz érteni.

A kerékpározás fárasztó? Kit érdekel? Ki foglalkozik evvel? Amikor egy erdőben tépsz az ösvényen. Fák mindenfelé, és egy kanyargós keskeny út. Húzod neki, feszül a lánc, a gumi fogja a talajt, kanyarban tapadáshatáron az elsőkerék, de muszáj megcsinálnod, mert ott az a fa. Emelkedik a talaj, a hüvelykujjad a karon, a váltó már pakol is vissza, tekersz tovább, mert érzed hogy kell. Közeledik egy újabb kanyar, egy újabb fa, alattad gyökerek, pattog a teleszkóp, te meg csak téped neki. Szemed már a kanyaríven, agyad már az egyenesben, kicsit gurulsz, már szaggatod kifelé az ívről. Szinte érzed ahogy nyúlik a gumi, hallod ahogy élveznek az aluminiummolekulák, csillapít levegő a telóban, sír a lánc, de csak téped neki, forgatod a pedált, az arcodon nyúlik a vigyor. Hirtelen elédugrik egy fa, reflexből ráteszed az ujjad a fékkarra, a dugattyúk szorítják a tárcsát. Felengeded a féket, félrerántod a kormányt, átvillan az agyadon életed minden szép pillanata, és már nyomod is tovább, gondolatod a következő kanyarban jár, ezt megúsztad. Tanultál, gazdagodtál, hasítasz tovább.

Kiérsz az aszfaltra, nekilépsz, a gumi csikorog az aszfalton, nyúlnak a bütykök. Forró az aszfalt, meghalsz a melegben, sütnek a gumik, de csak tolod neki, meglesz az az autó előtted. Pakolod felfelé a fokozatokat, 40, 50, lejteni kezd az út, 60, elfogynak a fokozatok, már nem is nézed mennyivel mész, csak tolod. Bízol a technikában ereszted a kanyarokból kifelé. Egy pillanatra bevillan, hogy ez veszélyes lehet. Felejtsd el. Ha ezen tökölsz halott vagy. Ismét emelkedik az út, visszakapcsolsz, lokkolod a telót. Állva nyomod tovább, csavarodik a hajtókar, szenvednek a fogaskerekek, nem érdekel. Az édesanyját, a szembeszél nem ellenfél. Hiába fúj feléd, nem kapsz levegőt, a pulzusod a torkodban érzed, de csak nyomod.

Vissza az erdőbe. Ismét lejt, megérdemelted. Megindulsz lefelé egy vízmosásban, a sziklák, gyökerek összevissza dobálják alattad a gépet, de nem foglalkozol vele, csak tartod. Tested, lelked, a géped, minden azon van, hogy meglegyen az az ösvény amin le tudsz jutni. Tartod az íveket, beleadsz amit lehet. Ujjaid rágörcsölnek a fékkarra, sütnek a tárcsák. Hátrahelyezed a testsúlyod, és ereszted ahogy csak lehet.

Leérkezel. Hazatekersz. Egyszer, még utoljára meghúzod neki, aztán fékezel egy nagyot. Harap az első fék, az előreesés határát súrolod, a hátsó kerék is a blokkoláshoz közel,de ismered már a gépet. Megállsz, betolod a kerót a helyére. Megcsodálod, húzol egy csíkot a porba az alján, és betakarod. Órákig a tested, a lelked részeként létezett, élt, egy tökéletes egységet alkottatok te és a gép.

Ahogy megindulsz felfelé a lépcsőn, majdnem összerogysz. Csak most veszed észre, hogy testileg lelkileg kifáradtál, fáj minden porcikád, lüktet az agyad. De megérte. A kádban ülve visszatekintesz a napodra, majd elmégy aludni. Ismét egy tartalmas hétvégén vagy túl.

Következő hétvégén újra nekiindulsz, hogy mégtöbbet hozz ki magadból és a gépedből. Hisz ez az életed.

Ér visszakérdezni?

Lányok, miért szerettek egész nap a plázában lógni?

tegnap 19:41

Hehe. Ez a kis szösszenet jó. Én is pont ezt érzem bringázáskor. :) Köszi!!!

Hogy miért jó? Nekem szellemi kikapcsolódás. Minden bajomat otthon hagyom, gondtalanná válok, más dimenzióba kerülök. Minden ismeretlen földút bejárása külön élmény. Én is mostanában inkább terepen járok, de a rengeteg felfedezés varázsa ejt rabul, nem a teljesítmény :) mer ugye, hiába van ott valami 200 éve, személyesen te vagy a felfedezője.

Emlékszem, mikor először értem át a szomszéd városba (40 km), szinte hősnek éreztem magam :)

És tényleg így van: "A kerékpározás fárasztó? Kit érdekel?"

A kaland,a túra izgalma minden küzdelmet feledtet. Ha látsz a dűlőúton egy montist, ahogy lihegve és vicsorogva repeszt, hidd el: nagyon is élvezi az utat :)

Ja, még valami: a városból csak a legfényeseb csillagokat látni, kinn a szántóföld közepén a Tejutat, Orion ködöt, Androméda galaxist is szabad szemmel :)