Kerékpárnál hogyan kell váltani?

A váltók működése nem egy agysebészet, és igazából ha végigpróbálgatod 5 perc alatt, akkor te is rá fogsz érezni hamarabb, mint ahogy ezt most végigolvasod.

Akárhány kiosztású váltód van (1*10, 2*5, 3*7...), mindig az elöl lévőt hajtod, és ez szokott a nagyobb lenni (csak egész kivételes, szélsőséges felhasználásnál fordul elő, hogy az első kisebb, mint a hátsó - ha egyáltalán létezik ilyen).

A lánckerekek úgy működnek, hogy hogy minél nagyobb a hajtott lánckereked, és minél kisebb a hátsó, egy pedálfordulatra annál többször akar a kicsi elfordulni. Csak hát a hátsó lánckerékhez hozzá van rögzítve a kerék - ami azt jelenti, hogy a hátsó kerék többet akar forogni. Tehát magyarul gyorsabb.

Igen ám, de tapasztalhatjuk, hogy a nagyobb sebességhez nagyobb erő is kell, tehát ahhoz, hogy a hátsó lánckerék sokat forogjon (gyorsan haladjunk), nagyobb erőt kell kifejteni. Induláskor ez azt jelenti, hogy alig tudsz akkorát taposni, hogy elinduljon a bicaj. Még egyszer, ez az a helyzet, amikor az első lánckerék nagy, a hátsó kicsi. Ez a kiosztás már akkor kell, amikor már eleve nagy sebességgel haladsz. Ekkor alacsony a fordulatszám (a pedálon), és nagy a nyomaték.

Nézzük meg az ellenkező esetet! Az első lánckeréken kicsi, a hátsón nagy. Ez esetben egy pedálfordulatra sokkal kevesebbet akar fordulni a hátsó lánckerék (és vele a kerék). Ehhez viszont nem kell nagy erő. Ezzel a legkönnyebb elindulni, sík úton olyan könnyű, hogy szinte nem is érzel pedálellenállást, viszont ezzel nem is tudsz értelmezhető sebességet elérni, mert egyszerűen azt érzed, hogy üresben forog a lábad, és nem tudsz erőt vinni a hátsó kerékre. Nagy lesz a fordulatszám, de kicsi a nyomaték. Mire való ez? Meredek kapaszkodáshoz (ha a gumi is bírja), az Alföldön soha nem lesz rá szükséged, meg úgy általában soha sem.

Mivel lehet tehát elindulni? Valahol középtájon lesz a megoldás, azzal, hogy rögtön utána válthatsz hátul kisebb lánckerékre.

Én pl. 3*9-et használok, de a 27 elméletileg lehetséges sebességből használok a középsővel mondjuk 4-et, a naggyal meg 3-at. Elindulni úgy kényelmes, ha a középsőhöz a hátsó 3-4. (a kisebb lánckerék felől számítva) lánckeréken van, haladni az 1-2, vagy ha jó a szél, szabad az út, akkor első legnagyobb, hátsó 2-3. Pl. a legnagyobb-legkisebb sík úton nekem túl erős általban (jó beton kell hozzá, szélcsend, vagy hátszél, akkor esetleg jó lehet).

Ha tehát 1x10 a váltód, akkor hátul kezdj középen. Ha 2x5, akkor én inkább a nagyról indulnék, hátul 3-4. fogaskerékkel. (teljesen keresztbe nem váltanék, ha nem muszáj).

#6!

inkább úgy fogalmaznék, hogy nem akkor válts, amikor csúcsnymatékon tekersz. Vagyis ne akkor, amikor már alig halad a bringa, mert nem váltották időben. Magyarán legyen még elfogadható pedálfordulat.

#5!

"csak egész kivételes, szélsőséges felhasználásnál fordul elő, hogy az első kisebb, mint a hátsó - ha egyáltalán létezik ilyen"

Montikon ezer éve van ilyen áttétél és a graveleket is ilyenekkel szerelik.

Inkább úgy értsd, hogy amikor váltasz, ne terheld a pedált! Magyarul ne akkor válts, amikor a nyeregből kiállva taposol, hanem csak óvatosan forgasd a pedált. Aztán amikor helyén a lánc, akkor megint lehet taposni.

Ez azt jelenti, hogy pl. egy lejtőn ne akkor kapcsolj vissza, amikor már nem is tudsz előrehaladni, hanem már egy kicsit korábban, amíg van sebességed, hogy azt a fél fordulatot a pedállal óvatosan tekerve is meg tudd tenni.

Pont ezért érdemes megállás előtt is vagy 2 lánckerékkel nagyobbra kapcsolni, könnyebb lesz elindulni.

Mert ez a másik fontos szabály, álló helyzetben nem lehet váltani, nem is húzgáljuk a váltókarokat.

Nem kell túlaggódni. Használd bátran a váltódat, aztán majd érezni fogod, mikor melyik sebességfokozat a legkényelmesebb -induláskor is.

Az viszont igaz, hogy nem érdemes terhelés alatt váltani; nem tesz jót a hajtásrendszerednek. Váltáskor mindig vegyél vissza a tekerésből és "üresen", nyomaték nélkül hajtsd addig, amíg a váltás meg nem történik.