Melyik harcművészeti stílussal érhetem el a harmóniát?

Ha van több éves küzdősport háttered, én tuti aikidora mennék.

De ez csak én vagyok, a kyudot a kenjutsut és iaidot nem is ismerem.

A felsoroltak közül szinte mindegyik jó. Ott van még a shito-ryu karate, abban is nagyon sok a formagyakorlat. Aikijutsu is ilyen.

A kyudo, az gyakorlatilag "íjász-kata". Rituálisan végrehajtott formagyakorlatok. A lényege, hogy a nyílvessző kilővése előtt lelkileg elérd a harmóniát, a tökéletességet. A kyudósok, még az ilyen 6-8 danos japán nagymesterek is, rákészülnek 15-20 percet EGY lövésre, és MELLÉ megy. :) Sok ilyen videó van fent a neten. A kyudo célja, hogy a "lelkünket lőjjük ki", ezért a céltábla (a mato) eltalálása nem a legfontosabb, az csupán sokadlagos dolog. Bár fogalmam sincs, hogy akkor mégis mi alapján lesz valakiből mondjuk több danos mester, ha nem tud célbalőni. :) De ez mellékes. Sokan a kyudo-t tartják az abszolút budo-nak, és a Zen filozófia megtestesülésének.

Az Iaido, ugye a kardkirántás művészete. Szépen csukott szemmel, seiza-ban (japán ülésben) ültök csendben. Meditáltok, odafigyeltek a légzésre, majd hirtelen kirántjátok a saya-ból (hüvelyből) a katana-t, miközben már féltérdelő pozícióban vannak. Ordítanak egy hatalmasat, vicsorgó és rendkívül harcias arckifejezéssel, vágnak egyet a levegőbe a karddal. Majd ugyanolyan gyorsan visszanyugodnak, visszateszik a fegyvert a hüvelyébe. Meghajlás dojo-etikett, ahogy kell.... aztán kezdődik újra az egész. :) Samurai spirit. :) Itt sem értem mi alapján osztogatják a rangfokozatokat. Hiszen az Iaido az nem kardVÍVÁS. Ahogyan a kenjutsu irányzatok is inkább csak a kardvívó technikák formáit tanítja, no meg van egy kis lassított párosgyakorlat is. A kendo a vívás (sparring) igazából, de az meg bambuszbottal való csapkodás, nem sok köze van a japán kardvíváshoz. Az szó szerint (verseny)sport.

Bár neked Kérdező, nem a harc része lenne fontos. Ilyen alapon capoeirázhatsz is, Fehér Daru kung-fu...amit csak akarsz. Jóga, meditáció... bármi jó lehet.

A Xing Yi és a Bagua Zhang az konkrétan bunyózásra van. Tudom mert mert Tai chiztam, xing yiztem, baguaztam is. Mindhármat.

Még Tai chiból is, igazából csak a Yang, Sun és a Pillangó Tai Chival lehet elérni, azt a bizonyos "harmóniát". Ezek a tipikus mozgó meditációs gyógytornák, a laikusok pont ezeket a Tai Chi irányzatokat láthatják, a parkokban mikor a nyugdíjasok (és a ba.szatlan bölcsészlányok), valamint fitness- és egészségb.u.z.i jógaórás fiatal pláza-anyukák gyakorolnak. :)

A Wu és a Chen stílusú Tai Chi az kombinatívabb, itt is vannak ugyan formagyakorlatok, de itt már test-test elleni harc is van. Még fegyveres sparringok is szoktak lenni. Nyilván itt sem thai box és mma keménységű edzéseket és sparringokat kell elképzelni, de már ezek nem szimplán "csí energia gyűjtős" hókuszpókuszok. Komolyabbak.

A Kyudo-t én nem tudom megérteni. Ez ilyen japán, rituális Zen Buddhista "íjász mise" akarna lenni. Húsz perces kommunikáció az ősi szamurájszellemekkel, átjárja a bushido minden egyes sejtünket, lefuttatunk egy komplex légőtechnikai programot, majd kilőjjük a nyílvesszőt, és b.assza meg mellé megy. :) Néztem a youtube-on pár videót róla. Szörnyűlködtem, mikor a 9-10 danos o'sensei-ek 20 méterről nem tudnak célba lőni, fél órás rákészülés után sem. Míg a magyar barantások és lovasíjászok. Tinédzserkorúak (fiúk és lányok is!) vágtató lovon ülve, magasra feldobott (azaz mozgó) céltáblákat, precízen eltalálják messziről többször egymás után. És ezek csak tinédzserek. Mit tudhatnak akkor az edzők?! Pl: Kassai Lajos.

Az ilyen japán kardvívásos dolgok engem soha sem nyűgöztek le, engem nem varázsolt el soha a katana kultusz. A battojutsu megtanít vágni, az iaido csak kardot előhúzni, a kenjutsun levegőbe csapkodod a formákat. Szóval van legalább húszféle japán kard stílus, de harcolni, vívni nem tanulsz meg egyiken sem. :) Bár tény, ami tény önfejlesztésre ezek is igen jók.

Kérdező. A felsoroltak közül az Aikido és a Tachi lenne szerintem a legjobb.

Sárkány!

A kyudo szerintem sem a Budo csúcsa, hanem inkább íjászparódia. Szerencsétlenségemre, pont ahol élek Franciaországban van Európa legnagyobb Budo központja, tehát értelemszerűen van kyudo is. Nővérem lánya, aki jelenleg 15 éves, pár hónapja kezdte el ezt a tevékenységet. Az még hagyján, hogy a ruha és az íj és nyilak igen drágák, de az edzések sem olcsóak. Voltam megnézni kétszer is az edzését, egyszer kíváncsiságból, egyszer pedig nekem kellett hazavinnem az unokahugomat. Hát oké, hogy két japán mester is oktat ott. Az öreg 6 danos, a lánya pedig 3 danos. Még teaszertartást is oktatnak az órákon. Persze unokahugomnak nagyon tetszik. A céltáblákba azonban elvétve szoktak nyílvesszők belefúródni, mert a többségük a homokba fúródnak. :D Viszont mindenki rendkívül nyugodt, fegyelmezett, nagyon összpontosít. Szóval önfejlesztő értéke van neki. Unokahúgom sem olyan kis izgága már annyira. Az edzés, olyan mint ha könyvtárban, vagy ravatalozóban lennél, síri csönd van. Mondjuk annyiból tényleg jó, hogy nem az van, hogy viháncolnak a fiatalabbak, mint mondjuk a sportkarate edzések 90%-án. Fegyelmezettség és kulturáltság az van.

Önfejlesztésre és harmóniára, szinte minden autentikus stílus jó.

Ha korábban judóztál és már nem érdekel a küzdelem, akkor esetleg az Aikido-t tudom ajánlani. Sok a gurulás és van zuhanó esés is dobásból, de nincsen sparring és a dobások közel sem olyan direktek, mint judoban. Edzésen van kis meditáció, légzőgyakorlat, sok páros gyakorlás, ilyesmi, de semmi olyan, ami közben már a seggeden is levegőt vennél legszívesebben. Van is valamiféle filozófia mögötte.

Mint küzdősport természetesen értelmezhetetlen, de amit te keresel, annak a célnak tökéletesen megfelel. Ráadásul sok helyen oktatják. Szerintem.