Próbálta már valaki a hosszútávfutást úgy, hogy unipoláris depressziót diagnosztizáltak nála? Tudtatok akkor is futni, ha mélyen voltatok?

Nem. Viszont, az életbe vitt rendszer, a hobbik beemelése illetve az újabb és újabb célok kitűzése segít abban, hogy ne ess vissza annyira.

Gondolom voltál már mélyponton így tudod, hogy akkor milyen állapotba is kerülsz. Nem hogy futni nincs kedved/erőd, de még csak a házból se nagyon szeretnél kimenni. Már annak örülnek, ha elhagyod egyáltalán az ágyadat.

Üdv! Engem ugyan nem diagnosztizáltak semmi ilyesmivel, de nagyon sokszor vagyok magam alatt. Ilyenkor szó szerint azt érzem, hogy valami nyomja a szívem, néha ,,ok nélkül". Ilyenkor nagy nehezen rá szoktam venni magam a sportra, és utána tényleg jobb. A sikerélmények, meg az, hogy ha más nem, legalább használható testem lesz, ad egy kis örömlöketet (tudomyányosan a sport tényleg endorfinokat szabadít fel, és nem kamu). Futás közben lehet gondolkozni, megoldani fejben a problémákat; de ha véletlen jön egy negatív gondolat, csak begyorsítok, és az ütemre koncentrálok :)

Egyébként nekem az úszás jobban bevált, nyugtatóbban hat. De ez nyilván egyéni.

# 1/3 , Tökéletesen igazad van, nagyon fontos, hogy legyen egy jo hobbyd, és

igyekezz minél szinvonalasabban foglalkozni. Az életben a legfontosabbak a

célok, mert "megujul az, ki célra talál". És a siker élmény nagy önbizalmat ad. Soha ne légy céltalan, ahogy egy célt elérsz, máris legyen ujabb. De arra vigyázz, ne lépj tul a képességeid határán, mert az könnyen sikertelenséghez vezethet.