Milyen harcmüvészet/küzdősport lenne alkalmas nekem?

Jó lenne elfelejteni azokat a kérdéseket, miszerint "melyik harcművészet a legjobb önvédelemre?", vagy hogy "melyik küzdősporttal tudnám legjobban megvédeni magam az utcán?"...

Az önvédelem egy bonyolult és összetett mechanizmus. Két síkon zajlik: egy fizikai síkon és egy mentális síkon. A fizikai sík maga a "bunyó", maga a testi konfrontáció! Itt jönnek képbe a küzdősportok és a harcművészetek!

Azok a stílusok, melyeknek edzésén van sparring (küzdelem), nagyobb esélyt nyújtanak a testi sík megnyerésére, hiszen megtanulsz egy bizonyos forma szerint harcolni. Erre jó példa a már említett ökölvívás, thai box, judo, birkózás, illetve a savate, vagy a BJJ.

Azok a stílusok, melyeknek edzésén nincs sparring, csak formagyakorlat, kamu-technikázgatás, meg levegőhajlítás, azok nem tanítanak meg semmilyen forma szerinti reális harcra, így nem alkalmasak az önvédelem testi síkjának megnyeréséhez, sőt még rontanak is az esélyeden, hiszen hamis önbizalmat plántálnak beléd, ami egészen addig tart, amíg a túlzott magabiztosságodnak hála össze nem pakol valamelyik helyi suttyó a kocsmában, vagy beléd nem vágják a bökőt. Ezek komoly és reál dolgok, nagyon nem játék, ezért tartom visszataszítónak és elfogadhatatlannak a félrevezető kommenteket és a hazug stílusok hazug marketingjét. Itt kell megemlítenünk a drága wing tsunt, vagy akár a krav magát, vagy a ninjutsut és még sorolhatnám.

Beszéljünk egy kicsit a mentális síkról! Erről nagyon kevés szó esik, ami rohadt nagy gond. Ahhoz, hogy meg tudd magad védeni az utcán, vagy a kocsmában, vagy bármilyen helyszínen, bármilyen bunyóban nem elég, hogy van küzdelmi technikád. Hiába tudsz ütni, hiába tudsz rúgni, hiába tudsz védekezni, hiába tudsz elmozogni, ha amint szembe jön egy konfliktus, vagy egy fenyegető szituáció, akkor leblokkolsz. Ez esetben mindegy, hogy hány éve gyakorolsz harcművészetet, ha leblokkolsz, vagy csak szimplán olyan alkat vagy, aki nem mer és nem képes határozottan fellépni egy konfliktus során, vagy nem mer és nem képes visszaütni a támadójának, akkor ugyanannyira fognak téged is elkalapálni, mint azt, aki életében semmilyen küzdősportot nem űzött.

Sajnos nekem is van ilyen ismerősöm. Látszódott rajta, hogy elég nyámnyila teremtés, ezért gyakran kötöttek bele a szórakozóhelyeken, amit megelégelt és beiratkozott egy thai box klubba. Elsajátította az alapokat, megtanult dinamikusan mozogni, pattanósan támadni, szépen védekezni. Már három éve űzte a sportot, amikor valamelyik helyi paraszt ismét beleállt az egyik éjszaka, ő pedig hiába tanult meg az edzéseken harcolni, egy tényleges és komoly utcai konfliktusban azonnal cselekvőképtelenné vált és egy soha semmit nem sportoló gyökér úgy szétkapta, hogy a mentőt is ki kellett hívni. Ezért mondom mindig azt, hogy nem elég a testi síkot csiszolni, mert az csak a mentális síkkal kiegészülve állhat össze egy hatékony önvédelemmé!

És ez csak az önvédelem 1 VS 1 verekedés része. Az utcán ez a legritkább szituáció. Hiába vagy profi ökölvívó, ha késsel támadnak meg! Hiába vagy világbajnok birkózó, ha többen mennek rád egyszerre! Az ilyen alkalmak esetére szoktam tanácsolni valamilyen önvédelmi eszköz vásárlását (pl. vipera vagy sokkoló), de jobb ötletnek tartom az ilyen helyzetek elkerülését, vagy adott esetben az elfutást!

A végére akkor összefoglalnám! Az önvédelem egy végtelenül komplex és sokrétű dolog. Vannak stílusok, amik megtanítanak küzdeni (pl. judo, savate, stb.), vannak pedig olyanok, melyek csak a pénzedet akarják kicsikarni, átvernek, átmossák az agyadat a gátlástalan hazugságaikkal és cserébe semmi harci értéket nem kapsz (pl. wing tsun, krav maga, stb.) Azok a stílusok, melyek megtanítanak harcolni nem elegek önmagukban a sikeres önvédelemhez, ugyanis ahhoz még számos egyéb dolog is szükséges: mentalitás, határozott fellépés, attitűd, helyes mérlegelés!

#CHRILLEX

A mentális sík tréningezése a harcművészet és a pszichológia határterülete. Számtalan oka lehet annak, hogy miért van benned "blokkoló". Lehetséges, hogy valami szorongás áll a hátterében. Szorongsz, mert mi van akkor, ha az ütésedtől csak még jobban felbőszül a támadó és akkor még jobban ellátja a bajod. Szorongsz attól, hogy túl nagyot ütsz és kórházba kerül a támadód. Szorongsz attól, hogy túl nagyot ütsz, a támadód belehal és akkor rendőrségi ügy lesz a balhéból. Szorongsz attól, hogy mit fognak szólni a szüleid, a feleséged, a főnököd, a tanárod, ha kiderül, hogy verekedtél. Nem tudom, ehhez ismernem kéne téged személyesen. Viccet félretéve egy pszichológus vagy egy pszichiáter az ilyen típusú szorongás vagy trauma felderítésében nagyon sokat segíthet. Ha tényleg nyomaszt téged ez a tulajdonságod és és szeretnél a mélyére ásni és változtatni ezen, akkor egyáltalán nem ciki segítséget kérni egy szakembertől.

Egyébként meg lehetséges, hogy te csak szimplán egy olyan alkat vagy, egy olyan személyiség, aki nem szívesen üt vissza, nem szívesen bánt másokat még akkor se, ha közvetlenül veszélyeztetve van a testi épsége. Ezzel a fajta személyiségtípussal még simán lehet kiváló küzdősportoló, de az utcai konfliktusokat akkor sem fogod tudni hatékonyan kezelni. De ez nem feltétlenül probléma!

#CHRILLEX