A távol-keleti hagyományos harcművészetek tényleg nem érnek semmit?

Kezdjük ott, hogy ütést nem lehet elkapni, pláne egy gyakorlott ökölvívóét. Olyat lehet csinálni, hogy blokkoljuk az ütést, kilépünk/kifordulunk valamerre, majd ráfogunk a támadó karjára. De egy villámgyors feléd száguldó öklöt nem lehet megfogni. Maximum egy részeg emberét. És ezt hiába gyakorolja valaki sokáig akkor sem sikerülhet. Miért? Mert az akció megelőzi a reakciót.

A kérdésre válaszolva:

Igen is érnek valamit a keleti harcművészetek. Hazánkban nagyon rosszul oktatják a legtöbb helyen, ez igaz. De maguk ezek a stílusok nem hatástalanok. Csak sok idő megtanulni őket. Több tananyag=több idő=lassú fejlődés. Ezeket a harcművészeteket ÉLETFORMA szerint kell gyakorolni, napi több órát. Ezt a mai rohanó világban egy átlagos tanuló vagy dolgozó ember számára szinte lehetetlen, még akkor is ha netán találna egy olyan helyet ahol jó is az oktatás. Éppen ezért aki viszonylag rövidebb idő alatt akar megtanulni harcolni, és reálisabb tudást akar a bunyó területén, az jobban jár egy küzdősporttal.

Ha még valaki keleti autentikus harcművészet gyakorlására szánná el magát, az legyen nagyon türelmes és kitartó, valamint gyakoroljon napi 2-3 órát az edzések mellett ÖNÁLLÓAN. De még így sem árt, ha mellette gyakorol még valamilyen full contact küzdősportot.

A ninjutsu az egy kaki. Ócska jujitsu koppintás megspékelve némi magas rúgással és némi akrobatikával.

Maga a harcművészet is csak kitaláció. Japánban a hadtörténészek, mai napig vitatkoznak azon, hogy léteztek-e ninják egyáltalán. Ugyanis nincsen róluk semmilyen írásos bizonyíték. Csak a későbbi japán irodalmi művekben, legendákban tesznek róluk említést.

Arról nem is beszélve, hogy a "ninjutsu" technikái és fegyverei a szamurájoktól származnak. Még a shuriken is, eredetileg szamuráj fegyver. Miyamtoto Musashi "Öt elem" című könyvében is meg van említve a shuriken használat, ám ninjákról szó sincsen.