Szeretnék elkezdeni egy komoly harcművészeti stílust, de nem tudom, hogy melyiket érdemes, Kung Fu, Thai Box esetleg más?

A Kung Fu jó

de csak úgy leszel nagyon jó benne és úgy fogod megérteni ha egyben spiritualizmussal is komolyan foglalkozol. Igaz mindkettőhöz igazi mester kell az meg nincs sok...

A wing tsun az egy átverés itthon.

Ha harcolni akarsz megtanulni akkor thaibox vagy nezd meg s shaolint.

Azt mondod, több kontaktot szeretnél, igen helyesen. Harcolni csak úgy lehet megtanulni, ha az ütést/védést a lehető legélethűbben gyakorlod, azaz kontakttal. Ezt a legjobban puhakesztyűs/fogvédős kesztyűzéssel (sparringgal) lehet gyakorolni, különben csak hitegeted magad. Ezért olyan stílust keress, amelyben van puhakesztyű, fogvédő és zsákolás. Ilyen egyszerű: lemész az edzésre, és ha van zsákolás meg kesztyűzés akkor az már bíztató jel; ha nincs, akkor az nem bíztató jel.

Sparringolós stílusok a box, thai box, kick-box és francia box.

A tradícionális harcművészetek (kung-fu, karate) még teljesen más edzésmódszertant, mozgáskultúrát és filozófiát képviselnek. Ezeket eredetileg csak formagyakorlatokon gyakorolták ellenfél nélkül, és most is csak imitálják a küzdelmet, még ha érintik is egymást -- mivel nincs puhakesztyűjük és fogvédőjük, ezért nem ismerik az érzést, milyen kajakra megütni egy emberi fejet, és milyen megütve lenni. Nem is tudnak ilyet csinálni, amint az egy boxedzésen az első alkalommal kiderül a karatésok többségéről. Viszont sokkal gazdagabb a technikai repertoárjuk -- míg a boxban van 3 technika oszt' ennyi (a teniszben is kb. csak 4 van: fonák, tenyeres, röpte meg szerva), addig a karatéban van 50 kéztechnika, ilyen-olyan kéztartás stb. Amelyeket élesben nemigen tudnak használni, de jó elképzelni és szép.

Oyama full contant karatet álmodott meg. Ez nagyjából be is vált, hisz teljes erővel, nem mókusboxos küzdelmek ezek. Gondolom te sem "sparingoltál" kyo edzésen, ezért csak kívülről láthatod a testre bevitt ütések erejét. Eleinte volt a kyoban fejütés versenyen, védőfelszerelés hiánya miatt, sok volt a sérülés, ezért kérlelték sokan, hogy vagy legyen védőfelszerelés, vagy ne legyen fejütés. Gondolom te sem állnál ki senki ellen csupasz ököllel? Kyo nem bújik védőfelszerelések mögé, ezért lett inkább a fejütés tiltása versenyen. (versenyen van a hangsúly!)

Judo felhozatala csak irónia volt, hogy vedd észre, megint mibe estél bele. Mert mondhattam volna akármelyik más földharcot is, mert azok sem tudnak ütni, rúgni. Mindenki azt gyakorolja, ami tetszik neki, amit szeret, nem kell meggyőzni de főleg leszólni más stilust, pláne ha a delikvens nem is ugat hozzá.

Mondom, a videó amit belinkeltél, önmagáért beszél. A felek szabadon hagyják a fejüket, túl rövid a küzdőtávolság, és valóban, keményen ütik egymás testét. DE a testütésekkel kapcsolatban se vagyok meggyőződve arról, hogy ezek akkora ütések lennének. Gondolom láttál már igazi testütést bokszmeccsen, ahol egyetlen egy szerencsétlen ütéstől kifekszik a másik, puhakesztyű ellenére. Azok az igazán erős testütések. Tény, hogy ököllel, puszta kézzel nagyobb a pusztítás, de annak meg mi értelme van, ha edzésen pusztítjátok egymást, bordarepedést stb. okozva? Vagy ott visszafogjátok magatokat és elképzelitek, hogy ilyen lenne, ha...?

Ez továbbra sem a személyeskedős topic :)) de igazad van, nagyon régen randoriztam már puszta kézzel, utoljára úgy 18 évvel ezelőtt amikor a karatét abbahagytam. Aikidón van pusztakezes randori de nyilván az nem ugyanaz mint a karate randori. Abban is igazad van, hogy a pusztakezes küzdelem azért más, mint 14-16 OZ-os puhakesztyű mögé elbújni. Majd lemegyek karate edzésre és kipróbálom, milyen a pusztakéz. :)

A judót én nem iróniaként értettem, tényleg az a legfőbb kritika, hogy nincs benne ütés. (De van, katában.) a megoldás: box+judo/birkózás kombó.

És: én nem kritizáltam senkinek a stílusát, nagyon szerettem karatézni is, csak a tradícionális edzésmódszertant és mozgáskultúrát szoktam összevetni az angol típusú boksszal. Próbálok tárgyilagos maradni. Ilyen szempontból az aikidót is kritizálom, pedig csinálom.

Akkor a Kérdező számára még egyszer összefoglalva tárgyilagosan, hogy a harcművészetek evolúciója:

1) Imitáció, formagyakorlat (karate: kata, box: árnyékbox)

2) Technika gyakorlás ellenfélen (karate: kihon kumite, box: iskolázás)

3) Védőfelszerelés nélküli szabad küzdelem (karate: kumite, box: --)

4) Védőfelszereléses küzdelem (karate: kick-box?; box: sparring)

Én is tudom, hogy a kick-boxnak nincs sok köze a karatéhoz, de azért ez a logikus továbblépés.

A fenti evolúciót a kung-fun belül is megfigyelhetjük (formagyakorlat > "mókusbox" > jeet kune do vagy hogy a modern wing tsunt a plakátjaik szerint boksszal kombinálják).

Az tök más kérdés, hogy a távol-keleti harcművészetek úgy 4000 évvel vannak lemaradva a közel-keleti/európai harcművészetektől (birkózás, box) -- ugyanis a régészeti eredmények alapján a Földközi tengeri térségben már 3700 évvel ezelőtt is puhakesztyűben küzdöttek a bokszolók, a birkózásról meg egyenesen barlangrajz van még a prehistorikus korból, úgy emlékszem... Ezért az európai harcművészetek letisztultak, kifinomultak, és nagyon hatékonyak.

De amúgy jók a távol-keleti harcművészetek, én is tanulgatom őket, szépek nagyon, csak -- más a céljuk.