Olyanoktól kérdeznék lent párat akil küzdösportolnak/harcmüvészetet tanulnak!?

Dftgsg nagyon szeretem olvasni az írásaidat! Nem is vitatkoznék az Általad leírtakkal. Csak annyit tennék hozzá, amit talán félreértesz bennem, hogy én soha nem mondtam, hogy pl. a boksz az tökéletes és elegendő. Ha így érezném, az aikidót se folytatnám mellette. Csak annyit mondtam, hogy a küzdelmi rutin a leges-legelső. Ezt lehet megszerezni full kontakt, védőfelszereléses rendszerekben. Ez UTÁN érdemes továbbtanulni.

Egy példával élve. A kick-box "agyatlan ringsport", nincs benne még hererúgás sem, pedig az utcán az az első. Aha... Szerinted ki rúg jobban herére: egy kick-box versenyző vagy tradicionális, katákon felnőtt harcművész?

Más példa. A gégeütés nagyon jó technika nakadaka ippon kennel. Elméletileg. Próbálj már megütni egy bokszolót gégén... Igaz, hogy csak egy "buta, agyatlan ringsport" három ütéssel, de egyszerűen oda sem férsz!

Abban egyetértünk szerintem, hogy a legtöbb aikidoka simán csődöt mondana, ha egy kocsmai verekedésbe rátámadna egy részeg. Miért is? Nincs meg a küzdelmi rutin.

A másik oldal: a lányom bokszversenyző, fiatalabb is, gyorsabb is mint én. Úgy összecsomagolom egy pillanat alatt, hogy szegény a földön nyekken. Hiányzik belőle MÉG a többlet: a pszichológiai helyzet kezelése, hogy egy agresszív állat ráront, a koszos technikák stb. Ehhez még tanulnia kell -- mondtam is neki, hogy ilyen boksztudással érdemes lenne lemennie krav magázni, megtanulni egy kicsit a küzdelem további részét.

Vagy aikidózni, judózni, BJJ-zni, ju jutsuzni, mindig lehet továbbtanulni, tökéletes rendszer nincs. De a küzdelmi rutint semmi nem pótolja.

Aki szerint meg a tradícionális harcművészetek azok sokkal jobbak, hatékonyabbak stb.: egyrészt csinálják bátran, én is imádtam karatézni!! Másrészt meg érdemes ellátogatni bokszedzésre egy kis világot látni. ;)

Várj de a levegőkékítést azt nem a tradicionális harcművészetekre értik, hanem arra, hogy a karatésok védőfelszerelés hiányában un. "kontrollt" alkalmaznak, azaz megállítják az ütésüket a célpont előtt. Maga az ütésük sem az a "teljes testemet beleadom" (box-)stílusú ütés, hanem ilyen "ütök is meg nem is" vagy "úgyteszek" jellegű... Ezért hullanak el a karatésok a boxringben.

A pontossággal teljesen egyetértek -- de hiszen éppen azért van a bokszban csak 3 ütés, mert azt a végletekig tökéletesítik, pontosítják... Többre mennek vele, mint a karatésok a 40-féle kéztechnikájukkal.

Amúgy az aikidót nem fenyegeti a levegőkékítés veszélye, mivel az aikidósok mindig párral, testkontakttal gyakorolnak, egyre magasabb szinten egyre életszerűbben és nagyobb dinamikával. De azért őket is fenyegeti, hogy ha nincs küzdelmi tapasztalatuk, hamis ábrándba ringatják magukat és élesben csődöt mondanak.

Fenyegeti, ez tény. De nem is az aikidora értettem, amit írtam. Csak azért példálózok vele, mert csak ahhoz értek valamennyit.

Azt nem tudtam, hogy ez zsargon. Akkor már megint nem követem azt az elvem, hogy "ha nem értesz valamit, először kérdezz" :P Azt hittem, ez is valami "lenéző" szöveg, amit oly gyakran látni errefelé. De akkor megkövetem magam, már megint.

A kiegészítést köszönöm.

Annyit hozzátennék, hogy nem tartok semmit buta, agyatlan ringsportnak. Ringsportot azért említettem, mert a harci rutin ott szabályokhoz kötött. Emlékszem egy dokumentumfilmre, ahol egy silat gyakorló került be tradicionális irányból egy olyan meccsre, ahol a silat-ot sport-körülmények között, védőfelszerelésben űzik. A fickó gyorsan elvérzett a ringben. Ennek csak egy (hát, jókora) része volt a harci rutin hiánya. Elgondolkodtató volt az is, hogy a repertoárjának egy jelentős részét nem használhatta, mert a szabályok azt tiltották (ezt rótta fel a karateka kolléga). Ez alaposan megzavarta. És ez fordítva is működik, mert a rutin csak azon körülmények között működik jól, melyek között létrejött. Ha a megszokott setting borul, akkor a rutin csak akadály. Márpedig szabályok nélkül a setting könnyen megváltozik. Erre jó a változatos technikai repertoár: valamelyik csak jó lesz abból a 40-ből. Persze, itt a hátrány, hogy annak csak egy kevés részét lehet bevinni gyakorláson. Lásd a silat-os példát, és evvel az érvelés körbeért.

Pont azért ódzkodom az olyan kijelentésektől, hogy "mindig alulmarad" vagy "lehetetlen", mert nem látok minden esetet. És bőven elég, ha a "papírforma" akár csak egyszer is felborul: akkor drága ára lesz a magabiztosságomnak. Lásd a birkózó kolléga esetét a két aikidokával. Ott a két aikidokanak volt egy rutinja, ami borult. Ezt könnyen el tudom képzelni fordítva is (minden HM esetében). Ezt a pro-kontra érvelést most jól összeraktuk, de ijesztő belegondolni, mi történhet avval a kezdővel, akinek gőze sincs erről az egészről, és azt hallja, a pro-kontra rész nélkül, hogy ez és az a stílus az alap, majd szembekerül egy kivétellel. Aki épp azt a stílust űzi, amit mások ellenjavalltak. Hiába a rutin, már Sun Zi leírta, hogy lehetsz bármilyen legyőzhetetlen, nem tudod garantálni, hogy másikat le tudod győzni. Ha ez igaz, márpedig ő nála kevesebben tudják jobban, akkor az egész eddigi fejtegetésünk akár mehet is a levesbe >.>