Ki sajnálja Erőss Zsoltot?

Ennek az embernek teljesen mindegy volt. Ő meghalni ment oda, szerintem nem tervezte már a visszautat, csak várta hogy mikor éri már el a vég, pont úgy ahogy mindig is szerette volna. Az itthon maradt családot meg hitegette hogy ez lesz az utolsó "kaland" aztán vége....

Igaza lett......

Én nem értem, miért nem fordult vissza

Megtehette volna, senki nem bántotta volna miatta

Illetve azt sem értem, miért táboroztak le hétezer kétszáz méteren (a többi expedíciónak hétezer-hatszáz méteren volt a táborhelye, hogy rövidebb legyen az út felfelé)

Én sajnálom-

Ő is csak egy ember volt

És sajnálom amiatt is, hogy a testét nem sikerül lehozni, hogy megadhassák neki a végtisztességet

Nem hinném, hogy meg akart volna halni

#11 Ezt te sem gondolhatod komolyan. El vagy tévedve.

#12 Azért mert 8000m felett az idő csalóka ami 5percnek tűnik az 15-20perc, emellett könnyen elfelejted figyelni az órád mert az agyadba is kevés O2dús vér jut. Azért nem táboroztak le ott, mert nem értek fel időben egyébként a magyar expedíciók nem pénzesek, nem cipelik a sherpák a kajádat, nekik kell felvinni, komoly logisztikai kihívás a cucc összepakolása. annyi kajájuk volt hogy ha alszanak egyet, 7200on mégegyet akkor utána jöhetnek is le mert kifogytak.

#13 Csak egy ember, szerintem az akaratereje sokunk előtt példa lehet. Nincs szebb temető egy mászó számára mint egy hegy. Ezzel kapcsolatban hallgasd meg a felesége véleményét.

#14 Magashegyi mászásnál nehéz hibáról beszélni mivel nagyon sok nem rajtad múlik. Szerintem túl sok, de amikor beszippantanak a hegyek ezt elfelejted. Valóban tapasztalt volt de nem tudhatjuk mi történt odafent, és ez így van jól. Ugyanakkor emlékezzünk Kiss Péterre is! Bele se merek gondolni mit vesztett vele a magyar mászó arcvonal.

Kétségtelen, hogy immár sosem fogunk megismerni minden részletet, de a két magyar látszólag szubjektív hibák, és nem objektív tényezők miatt veszett oda. A hegymászásnak van néhány "aranyszabálya", amit nagyon úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagytak.

Az egyik a visszafordulás időpontja, amit bölcs és öreg hegymászók az esetek nagy részében betartanak. Hallottam olyan amúgy kifejezetten sikeres mászóról, aki az Everest csúcsa alól három expedíción is visszafordult, mert mindig kicsúszott az időből, és inkább lemondott erről a "dicsőségről", mint hogy meghaljon. Úgy vonult "nyugdíjba", hogy sosem lépett a "Világ Tetejére", viszont gyerekeinek (unokáinak?) rengeteget tud mesélni kalandos életéről... Van egy régi hegymászó mondás: "A hegyek mindig ott lesznek. A trükk az, hogy te is ott legyél..." (Mármint élve.)

Egy másik, ami ez esetben Kiss Péterre vonatkozik, hogy sose mássz (nyolczeresen különösen) együtt mozgássérült partnerrel. Sok mászó kínosan ügyel a megfelelő mászótárs kiválasztására, és aki nem 100%-ig kompetens (ha van ilyen), azzal nem mászik együtt. Nyilván ettől még kerülhetnek bajba, de az esélyt a minimálisra csökkentik ezzel.

A két mászó közül Kiss Pétert sajnálom igazán. Hatalmas tehetség volt, és nagyon szép jövő előtt állt, de a tapasztalatlansága miatt bele lett rángatva egy olyan helyzetbe (egy "nagy öreg" hegymászó által meggondolatlanul és önzó módon), amiből már nem lehetett jól kijönni. No, ez az igazán szomorú ebben az egészben...

Mindkettőjüket nagyon sajnálom

Valószínűleg túl kevés víz volt náluk

ami nagyon lényeges dolog

(mivel ott nincs "hegyi patak")

Mindkettőt nagyon sajnálom-

Péter val.színűleg elindulhatott segítségért

Az borzasztó volt, hogy ő előbb "tűnt el", mint Zsolt

Így Zsolt teljesen magára maradt és nem ment oda hozzá senki "segíteni" Pedig lehet egy pohár víz már megmentette volna az életét

Sajnálatos, hogy nem tudott senki eljutni Zs-hez

(miután kiderült, hogy Peti lezuhant)

Az exp. vezető nem értem, miért nem tudta, hogy Petivel történt valami (és Zsolt egyedülmaradt) Ezt neki azért csak kellett tudnia