A harcművészeteknek mi a filozófiájuk mi a lényegük?

Hát, szerintem a lényeget mindenkinek magának kell megtalálnia. Az aikidoban pl. Ueshiba így fogalmazott: "Az aikido lényege: Az igazi győzelem a magunk fölött aratott győzelem, a gyors győzelem napja! (...) Legyőzhetetlen, mert semmivel sem harcol." "Ha csak a győzelemre gondolsz, valójában mindent elvesztesz. Tudd, hogy te és az ellenfeled ugyanazt az ösvényt járjátok. burkold be ellenfeled szeretettel, bízd magad a dolgok természetes folyására, egyesítsd a kit, a testet és a szellemet és töröld el a határt közted és mások között. Ez korlátlan lehetőségeket nyit meg. Akiket megvilágosítanak ezek az elvek, azok mindig győzedelmeskednek. A harc nélküli győzelem az igazi győzelem, az önmagad fölötti győzelem, a gyors és biztos győzelem. A győzelemnek harmóniát kell kialakítania közted és a másik között, össze kell kapcsolnia az isteni részeddel; össze kell, hogy kössön az isteni szeretettel, magává a világmindenséggé kell válnia."

Jonh Stevens (1998): Az aikido esszenciája, Szenzár kiadó, Budapest.

Szerintem, általánosságban a cél saját magunk kiteljesítése (C. G. Jung munkáiban a saját isteni részünk általában a személyiség azon magjával párhuzamos, ami tartalmaz mindent, amik vagyunk, és amivé válhatunk), melyen keresztül önnön "sötét oldalunk" ("Önmagunk fölött aratott győzelem") megismerésén, beépítésén (vagyis elfogadásán = legyőzésén) keresztül jutunk el. Ezért is kell a kemény, kitartó edzésmunka, mert csak úgy jönnek ki a gyenge és elnyomott részeink, amikkel legszívesebben nem foglalkozunk. Amint ezeket elkezdjük felfedezni, úgy válik egyre kevésbé fenyegetővé a világ, és úgy leszünk egyre inkább képesek arra, hogy mások javát is észrevegyük (miután egyre kevésbé jelentenek fenyegetést az énünknek [amit saját gyarló oldalunk megismerésével erősítünk meg]). Vagyis aki képes uralkodni magán, felismeri, hogy a harc (ahol ugye érdekek ütköznek) fölösleges, mert képesek leszünk a gyarló oldalunkból eredő érdekeinket a másik érdekeihez igazítani (miután már nem látjuk úgy, hogy a másik érdekei véglegesen ütköznek a mienkkel). Nincs harc, nincs vereség. És miután nincs vereség, az embert nem lehet legyőzni. Ha jól értem. Persze a gondolatmenetem ennél összetettebb, de azt most nem írom le :D

Amúgy szerintem ez valamennyire az összes harcművészetre is igaz. Szüntelen gyakorláson keresztül értetik meg, pontosabban "ismertetik fel" az adott filozófiai rendszer igazságait, így érnek el önmagával jobban megbékélt, bölcsebb gyakorlót. A "művészet" szónak amúgy is van egy olyan jelentésköre, hogy az alkotáson keresztül fejezi ki a művész, hogy miként értelmezi a világot. Hasonlóképpen, a harcművészetek mozgásrendszerében is megjelenik, hogy miként gondolkodnak és gondolkodtatnak a konfliktusok kezeléséről. És ahogy a művésznek mesterien kell kezelnie az eszközt, amivel dolgozik, úgy a harcművésznek is értenie kell a küzdelemhez. Kb., de ez csak egy vélemény.