Ha nagyon merev vagyok akkor is probáljam a spárgát? Mindenki azt hogy ovatosan menjek le? Bár tudom felnöttkorban nehezebb lazulni? Amugy ketrecharcban gondolom mindent csinálsz álló meg földharc is sérülés mindig előfordul?

Elárulok Neked valamit, amit sajnos nagyon kevesen tudnak a hajlékonyságról. A hajlékonyság fokozásának a hagyományos elvű (azaz az izomrostok hosszának fokozása céljából történő) nyújtás a legkevésbé hatékony módja. Ennek oka az, hogy eleve hibás az elv. Ugyanis egy egészséges, de amúgy teljesen átlagos, és ahogy Te is fogalmaztál, "merev" izomzatú embernek az izomrostjainak a hossza bőven elég a legextrémebb, hajlékonyságot demonstráló gyakorlatok elvégzéséhez. Az egyetlen oka, hogy mégsem képes rá mindenki, az idegrendszer leszabályozása. Ugyanis amikor bármely testrészedet olyan szélsőséges helyzetbe hozod, hogy kétségessé válik, vissza tudod-e húzni, az agy automatikusan megakadályozza az izmok további megnyúlását azzal, hogy megfeszíti őket a nyújtással szemben. Ha fokozni akarod a hajlékonyságodat, csakis annyit kell tenned, hogy megtanulod az izmaidat lazításra bírni. Rengeteg módja van a helyes nyújtásnak, de én most csak a legjobbat írom le, ami egyben a legbrutálisabb is. Ha most holmi csigára kötött láb feszegetésének fájdalmas képe ugrik be, megnyugtathatlak, hogy a nyújtás egyáltalán nem fáj, sőt, nagyon rosszul csinálod, ha fáj. Viszont ami megelőzi, az bizony fáj.

Menj le olyan közel a spárgához, vagy legalábbis menj le olyan széles terpeszbe, amennyire még kényelmesen tudsz, azaz annyira, hogy még ne érezz semmiféle kellemetlen, feszítő érzést a célizomban, viszont ha még lejjebb mennél, akkor már jelentkezne ez a feszülés. Közben döntsd előre a medencéd, amennyire csak tudod, vagyis egyszerűbben szólva pucsíts, amennyire csak tudsz! Ez nagyon fontos az ízületek megfelelő helyzetéhez, enélkül képtelenség az angol spárga. A kényelmes alsó pozícióban majdnem teljes erőből szorítsd neki a lábfejed a talajnak, mintha akár a földön keresztül is össze akarnád zárni a lábad. Közben végig lélegezz felületesen, azaz lassan, de csak kicsiket, egészen kevés levegőt küldve ki-be, és kilégzéskor mindig maradjon levegőd még bőven! Ezt csináld addig, ameddig az erőlködés miatt az izmaidban fellépő fájdalom már tényleg elviselhetetlenné válik, ha kell percekig. Amikor már nem bírod tovább, akkor teljesen ellazulva, egy nagy, megkönnyebbült sóhajjal kilélegezve, az arcizmaidat és az állkapcsodat is teljesen ellazítva azonnal menj egy kicsivel lejjebb. Figyelem, az azonnal nem azt jelenti, hogy gyorsan, hanem azt, hogy várakozás nélkül! Azaz abban a pillanatban, ahogy megkezded az ellazulást, már indulj is lassan egy kicsit lejjebb. Ahogy lejjebb értél, várj egy másodpercet, és kezdd az elejéről a feszítést! Az egészet ismételd mondjuk ötször, vagy amíg biztonságosnak érzed! A dolog lényege, hogy ezzel a feszítéses manőverrel egyszerűen elfárasztod az agyad leszabályozó reflexét, ugyanúgy, ahogy egy idő után már hiába ütögeted a térded, a lábad már nem ugrik fel, ha sokadszor csinálod. Így megtanulod az izmaid ellazítását, és felnőtt korod és "merevséged" ellenére is hihetetlen ütemben fog fejlődni a hajlékonyságod. Persze mindezt a lehető legnagyobb odafigyeléssel, óvatossággal és ésszel csináld!

Sok sikert kívánok!

Egy kiegészítést fűznék hozzá az előző válaszomhoz; most újraolvasva tűnt fel, hogy egy apró, de lényeges információt kihagytam. A feszítés felépítésére mindig hagyjunk időt! Tilos és sérülésveszélyes hirtelen, robbanásszerűen megfeszíteni az izmokat, különösen, amikor már túl vagyunk egy-két lazításos szakaszon.

Tehát az izomfeszültséget a nulláról a maximálisig fokozatosan, egyenletesen növeljük, kb. 3-5 másodperc alatt elérve a maximumot!