Máshol is ilyenek a boksztermekben, hogy leszarják az újoncokat, semmibe veszik őket, és csak a "tehetséges bidámokkal" foglalkoznak? Érdemesebb elmenni magánedzésekre?

Van egy haverom, elment beiratkozni. Kapott egy büdös kesztyűt, és az edző beállította a sarokba, hogy üsse a zsákot. Kérdezte, de hogyan üsse? Csak üssed, annyit mondott az edző és lelépett. A srácot nagyon zavarta, hogy a kis brazilokkal voltak elfoglalva végig az edzők. És nem az volt, hogy folyamatosan tanították őket, hanem az idő 70-80%-ban csak tátották a szájukat, és figyelték minden mozdulataikat. Hát nem odatudtak volna menni hozzá, vagy máshoz is néha egy 2 percre? Nem ugyanannyit ér minden egyes ember, hát nem érdemel egyforma bánásmódot a kezdőtől a profiig mindenki?

Először az jutott eszébe a haveromnak, hogy bizonyítani fog, kitartóan edzeni, ez egyfajta teszt, és majd ha látják, hogy nem adja fel, kitartó, elhivatott, akkor majd az edzők foglalkoznak vele rendesen. Nagy álma volt a bokszolás, és már alig várta, hogy elsajátítsa az alapokat, állítólag mindössze fél év alatt az ütőerőt a többszörösére lehet növelni, és más hasznos technikákat is meg lehet tanulni. Aztán elmúlt neki a naiv, rózsaszín köd. Leesett neki, hogy nem a 20-adik században van, ahol az embereknek van gerince, tisztessége, becsülete. Itt csak bohócot csinálnak belőle, és fél év múlva sem fog tudni többet, mint amikor először belépett. Ez így bevillant az agyába, és hirtelen nagyon ideges lett. Ekkor odament az edzőkhöz, és udvariasan, illedelmes megkérdezte tőlük, hogy mikor méltóztatnak már végre vele is foglalkozni, mert a zsákot otthon is tudná ütni. Erre az egyik odaszólt felháborodottan és nagyképűen, hogy akkor menjél haza és üssed otthon!

Na ezzel áthágott minden határt, a haverom erre odafordult hozzá, és akár hiszitek, az arcába csulázott egy hatalmasat!!!!, aztán levette a kesztyűjét és oda dobta hozzá, mint valami kutyához. A mester (vagy bajnok, a franc tudja hogyan hívatják magukat) arca össze rezzent, mint a kocsonya, és csak azért nem ütötte meg haveromat, mert ilyen elválasztó volt előttük. Eltudjátok képzelni, hogy egy újonc odamegy, és legyőzi őket, eltapossa az egész bandát, mintha csak valami kis pondrók lettek volna? Fizikailag hiába gyenge, hiába rossz a technikája, és az ottaniak hiába voltak erősek, technikásak, de a haverom küzdőszelleme felülkerekedett rajtuk, és megszégyenítette őket!

Ilyen emberek hiányoznak a mai világból, mint a haverom. Remélem ez egy jó lecke volt az egész társaságnak. Nyilván azért viselkedtek ennyire görény módon, mert mindenki csak elkushad, és csendben lelép, ha hasonlóval találkoznak, aztán meg csodálkozunk, hogy ilyen lesz a világ. Ezek a hatalmas bajnokok meg már nem tudják, hogy milyen tisztséget aggassanak magukra, közben pedig a jelentős részükből nem tiszteletre méltó nagymester lesz, hanem egy beképzelt majom, egy banánkirály! Csak annyi volt a hatalmas emberfeletti teljesítményük, hogy eljártak gyakorolni, edzeni, aztán egyre jobbak lettek benne, erre bárki képes, mi ebben a nagy szám? Menjenek el egy mx pályára, ugrassanak 20 méter hosszút, csináljanak egy whipet közben, aztán elismerem őket! Na oda kell a tökösség, az elszántság, elhivatottság! Nem úgy van, hogy csak csinálod, aztán jön magától az eredmény, bármennyire is pancser az illető, hanem ott tényleg az van, hogy olyan szintet ér el az ember, amire méltó, és simán letud ragadni egy szinten, amit aztán évekig, vagy rosszabb esetben sohasem tud megugrani. Itt kellene megmutatniuk, nem mondjuk egy 7 éves kisgyerekkel, akit felrúgni könnyű, meg utána elbeszélgetni vele, mint férfi a férfival, csak valahogy mindig a gyengébbekkel viselkednek ilyen patkány módon, ha meg a saját szintjükkel találkoznak szembe, akkor jön a habi, hogy nem használhatják a tudásukat erőszakra, blablabla... Nem általánosítok, és biztosan vannak kivételek, haverom is azt keresi kétségbeesetten, én csak annyit mondok, hogy ezek nagyon hétköznapi esetek!