Hegymászás során hogyan történik ilyen kevés baleset? Hogy-hogy nem halnak meg még az Alpokban is több ezren havonta?

Szeptemberben mentem ki, azt hittem, hogy majd 2500, vagy akár 3000m magasra is simán feljutok, hát épphogy összejött a 2000 egy könnyebb úton.

A legnehezebb út, amin mentem, az Sac T3-as volt. A T1 sima földút, T2 az a legkönnyebb alpesi terep, a T3 már életveszélyes, és ezen kívül van még T4, T5, és még T6 is. Amikor megláttam először a T3-as utat, akkor első gondolatom az volt, hogy na ideje visszafordulni. De felmentem a "csúcsra", ami 1900 valahány méteren volt. Csak valami kis pihenőhely volt, azon a hegyen a legmagasabb pont 2491m.

Szóval mindenképpen felakartam menni, nem haza akartam érni, hanem eljutni a tervezett pontig, az volt a prioritás. A csúcson azon gondolkodtam, hogy inkább hívok helikoptert, csak azért nem hívtam, mert több ezer euró lett volna a mentés. Vagy fél óráig készültem a lemászásra, vagyis inkább túrázás volt az ottani viszonylatban, erre nem utolér egy srác? Kb. futó tempóban ment, 6-szor olyan gyorsan, mint én. Sok helyen négykézláb mentem, ő meg gyakorlatilag végig fut? Hogy csinálják? Hogy vannak még életben? Volt olyan rész, ahol 50 méteres szakadék volt alattam, 30cm-nél nem volt szélesebb az ösvény, ami saras és latyakos volt, hogy tudnak az ilyen helyeken sprintelni? Pedig nekem is merevített talpú, fél centis barázdákkal tűzdelt túrabakancsom volt + túrabotom. Ennél több óvintézkedést más sem tud megtenni. És még ki sem értem az erdőből.

Amikor 2000 fölé mentem, akkor kiértem az erdőből, az is T3-as út volt, fél métereket kellett fellépkednem a sziklákon. Az elvileg végig T3 lett volna 2500 valahány méterig, de vissza kellett fordulnom, mert elkezdett szakadni a hó (szeptemberben 2000 méteren!!). Nem volt vízálló cuccom, azt hittem, hogy a hó majd simán csak legurul a polárdzsekimen, de beszívta. Még szerencsés voltam, hogy akkor kezdődött a hó esés, és nem akkor, amikor már kiértem. Csak pár nappal később esett le, hogy még az a szerencse, hogy nem volt vízálló cuccom, mert kimentem volna amíg tudok, és a hóesés nemcsak a nyomomat, hanem az útvonalat is eltüntette volna kb. A mobilomon nézni az útvonalat, miközben lefelé megyek 1 túrabottal, az lehetetlen lett volna. Még szerencse, hogy mindenhol van térerő, ez sem volt messzebb a falutól, mint 2, vagy max. 3km. Bele se gondolok, mi mehet elhagyatott helyeken, és én még a nagyon óvatos, legmegfontoltabbak közé tartozom.