Hegymászás során hogyan történik ilyen kevés baleset? Hogy-hogy nem halnak meg még az Alpokban is több ezren havonta?
Szeptemberben mentem ki, azt hittem, hogy majd 2500, vagy akár 3000m magasra is simán feljutok, hát épphogy összejött a 2000 egy könnyebb úton.
A legnehezebb út, amin mentem, az Sac T3-as volt. A T1 sima földút, T2 az a legkönnyebb alpesi terep, a T3 már életveszélyes, és ezen kívül van még T4, T5, és még T6 is. Amikor megláttam először a T3-as utat, akkor első gondolatom az volt, hogy na ideje visszafordulni. De felmentem a "csúcsra", ami 1900 valahány méteren volt. Csak valami kis pihenőhely volt, azon a hegyen a legmagasabb pont 2491m.
Szóval mindenképpen felakartam menni, nem haza akartam érni, hanem eljutni a tervezett pontig, az volt a prioritás. A csúcson azon gondolkodtam, hogy inkább hívok helikoptert, csak azért nem hívtam, mert több ezer euró lett volna a mentés. Vagy fél óráig készültem a lemászásra, vagyis inkább túrázás volt az ottani viszonylatban, erre nem utolér egy srác? Kb. futó tempóban ment, 6-szor olyan gyorsan, mint én. Sok helyen négykézláb mentem, ő meg gyakorlatilag végig fut? Hogy csinálják? Hogy vannak még életben? Volt olyan rész, ahol 50 méteres szakadék volt alattam, 30cm-nél nem volt szélesebb az ösvény, ami saras és latyakos volt, hogy tudnak az ilyen helyeken sprintelni? Pedig nekem is merevített talpú, fél centis barázdákkal tűzdelt túrabakancsom volt + túrabotom. Ennél több óvintézkedést más sem tud megtenni. És még ki sem értem az erdőből.
Amikor 2000 fölé mentem, akkor kiértem az erdőből, az is T3-as út volt, fél métereket kellett fellépkednem a sziklákon. Az elvileg végig T3 lett volna 2500 valahány méterig, de vissza kellett fordulnom, mert elkezdett szakadni a hó (szeptemberben 2000 méteren!!). Nem volt vízálló cuccom, azt hittem, hogy a hó majd simán csak legurul a polárdzsekimen, de beszívta. Még szerencsés voltam, hogy akkor kezdődött a hó esés, és nem akkor, amikor már kiértem. Csak pár nappal később esett le, hogy még az a szerencse, hogy nem volt vízálló cuccom, mert kimentem volna amíg tudok, és a hóesés nemcsak a nyomomat, hanem az útvonalat is eltüntette volna kb. A mobilomon nézni az útvonalat, miközben lefelé megyek 1 túrabottal, az lehetetlen lett volna. Még szerencse, hogy mindenhol van térerő, ez sem volt messzebb a falutól, mint 2, vagy max. 3km. Bele se gondolok, mi mehet elhagyatott helyeken, és én még a nagyon óvatos, legmegfontoltabbak közé tartozom.
válasza:Mert aki rendszeresen, komolyan csinálja, az felkészülten megy. Egyebként ezeket a svájci túranehézség szinteket nem nagyon szokás használni, de a T5 az még simán egy gyakorlott túrázó szintje, nem a hegymászóké, T6 az meg általában mászóút.
De a mászóutakra vannak külön skálák, ott viszont ugye a köteles biztosítás miatt a legtöbb esésnek nincsenek súlyos következményei.
Nem tudom milyen hegyen voltál, de ha ennyire paráztál, akkor rosszat választottál a jelenlegi felkészültségedhez képest. A kitettséget szokni kell, de az egyensúlyérzék is fejleszthető. Aki ugyanott futott, az meg nem elsőre járt ilyen helyen, hanem sok év tapasztalata van a hegyi futásban.
Én gyakorlott túrázónak számítok, de nyáron voltam Svájcban olyan hegyen, ahol nekünk kötélbiztosítás, jégcsákány, óvatosság kellett, Kilian Jornat meg harmad annyi idő alatt csak felfutott.
Az idei szeptember egyébként havazós és zord volt, de általában mindig nézni kell előtte az időjárásjelentést, vízálló réteg nélkül ne menj ki 2-3 ezres hegyekbe még akkor sem, ha nem mondanak csapadékot.
Amúgy melyik 3 ezres hegy volt? Én kezdőknek Böses Weibl-t szoktam javasolni, de a kezdő alatt azt értem, hogy ilyen Rysy meg Kriván nehézségű hegyen már járt.
1.: Ötztal.
Engem csak az zavart, hogy mellettem szakadék volt, és simán le lehet esni, elég egy rossz lépés, figyelmetlenség. Emiatt olyan érzésem volt, mintha a bátorság valamiféle üzemanyag lett volna, és folyamatosan egyre csak fogyott.
Egyébként másztam vasalt úton (ez volt a legelső alkalom), és az unalmas volt számomra, pedig volt kifelé dőlő fal is, amin jóval nehezebb volt felmászni, mint a függőlegesen.
Tehát csak az zavart, hogy nem voltam kibiztosítva, egyébként azon a T3-as úton is voltak vasalt út szerű szakaszok.
Teljesen más az alpesi környezetben túrázni, már itthon is nagyon szerettem, azt hiszem, függő lettem. Vissza akarok menni minél hamarabb.
Nekem azt mondták, hogy télen mászhatatlanok az ottani hegyek, vagyis mászhatóak öngyilkos jelöltek számára, mert a hágóvas sem ér semmit.
válasza:2:
Megszokható az is, hogy szakadék van melletted, ezek fejleszthető képességek.
Nem mászhatatlanok azok télen, csak még nagyobb felkészültség kell. Meg lavinaveszélyes, nézni kell a lavinajelentést meg vizsgálni a havat. Jópár csúcs van az Ötztalnál, amelyeket sokan meg is szoktak sítúrázni télen. Pl. Similaun tipikusan jó sítúra célpont.
De ne Ötztallal kezdj rutint szerezni, vannak közelebbi hegyek, pl. Schneeberg, Rax, illetve nyáron a Magas-Tátrába is érdemes menni túrázni.
válasza: válasza:Télen ezek a helyek gyakran máshogy néznek ki. Van ahol még könnyebb is, mert több méter magasan ellepi a hó a sziklákat, majd a hó megkeményedik, és egyenletesebb lesz a lejtő, ahol oldalazva tudsz közlekedni síléccel, vagy hágóvassal felfelé úgy, hogy jégcsákánnyal segíted a mászást. Nyilván van olyan hely, ahol jég és csupasz sziklák vannak vegyesen, mert meredek a sziklafal vagy lejtő és nem tud megmaradni a hó. Ott vegyesmászni kell, azaz jégcsákányt, hágóvasat is használsz, és sziklán meg jégen is mászol. Meg ugye vannak jégmászó utak is.
Amikor egy keskeny gerinc van, akkor az is előfordul, hogy szintén könnyít a havasodás, jegesedés, könnyebbem vefigsétálsz, de vigyázni kell a meredekebb szélén, nehogy beszakadj, tartani kell a távolságot.
A drótkötelet nyilván van hogy elnyeli a jég, hó, nekünk egyébként a Wildspitze-re nyáron is elnyelte helyenként a rövid klettersteiges szakaszon. De lehet sajáf biztosítást is alkalmazni, váltott előlmászással vagy szimultán mászással kötéllel összekötve. Jégbe tudsz jégcsavart tenni, sziklába ékeket vagy tricamet.
válasza:Én is Sölden környékén voltam, a Hauerkogel-ra akartam felmászni, csak hát nem jött össze, az idő sem engedte.
Nem gondoltam volna, hogy a gyk-n valaki tud érdemi választ adni a témában.
A hágóvasat, jégcsákányt hogyan használod, hogy nagyon vékony a jég? Azoknak is kell vagy 10 cm vastagságú jég, nem? Vagy hogyha nyáron felakarsz menni a hegyre, és találkozol 10-20, vagy akár 50 cm vastag friss hóval? Ott hogy mész fel biztonságosan?
A technikai dolgokkal nem vagyok tisztában, és nem is nagyon tervezek belemenni, meg én egyedül voltam. Egyébként jelentkeztem egy egész napos túrára, csak 10 euró lett volna, és állítólag T6-os utat is érintett, de időjárás miatt előző nap lemondták. Teljesen tiszta volt aznap az idő, szóval nem értettem az okát. Az ilyen túráknál azért vigyáznak a résztvevőkre, mennyire biztonságos?
Nekem egyébként is inkább ez az alpesi túrázás jön be, igaz az, hogyha biztosítással, meg hasonlókkal megy az ember, akkor 3-szor annyi időbe is beletelik felmászni a hegyre? Amúgy jó bakancson és túraboton kívül van valami, ami könnyíti a mászást, és nem vesz el plusz időt? Csak ez a kettő van effélére, nem?
válasza:9:
Ha leesik a porhó úgy hogy nincs alatta semmi, az mindenképp szívás, sziklán igyekszem leverni, hogy lássam mi van alatta, és nem a hóba kapaszkodok, hanem a sziklába, a hágóvassal lehet sziklán is lépésekbe lépni, a jégcsákányt is be lehet akasztani fogásokba, főleg ha nem egyenes, hanem agresszív a csőrének az alakja. De ebben nincs sok gyakorlatom, és ősszel egy barátitársasággal a Gerlacfalvi csúcson ilyen körülmények között visszafordultunk.
Amúgy tavaly nyáron volt némi friss hó a Wildspitzén, ott annyira nem volt problémás, mert mászás csak a klettersteiges rész volt, és főleg ott állt meg a hó, ahol nem annyira meredek, máshol meg nem nyelte el a drótkötelet.
Ha teljes biztosításban akar menni egy mászóparty, tehát egyik előlmászik egy kötélhosszat, felbiztosítja a másikat, majd a másik előlmászik, és így tovább, az valóban sok idő. Szoktak szimultán mászni, mikor össze vannak kötve, és az elől lévő tesz be köztes biztosítási pontokat ekkor is, ha esnek megakadnak abban. Meg gleccseren összekötik egymást és fékcsomókat tesznek egymás közt a kötélbe, hogy ha az egyik beleesik a gleccsrhasadékba, a másiknak legyen esélye megtartani.
De bizonyos nehézség alatt csak mennek biztosítás nélkül, UIAA 2-es úton én is inkább szólózok, de tapasztaltabb emberek nehezebben is. De nagyon sok 3-4 ezres hegy van, ahol csak a gleccsee miatt kell a kötél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!