A bírkózók,pankrátorok,verekedős sportolók valójában mazochisták?

A kérdésben érthetetlen módon eleve össze van mosva az összes küzdősport és harcművészet. Birkózásban pl. még tudtommal senkit sem vertek agyon, tehát ott ez az elmélet nem működik (sérülések előfordulnak, de azok csak ritkán életveszélyesek).

Full kontakt sportokban (boksz, MMA) a profiknál már többször előfordul, hogy sokat benyel valaki, de általában nem szokott utána boldog lenni, ezért ezt sem nevezném mazochizmusnak.

Nem szeretek ilyeneket írni, de az az első benyomásom, hogy a tanárodnak fogalma sincsen a küzdősportok és harcművészetek világáról, vagy pedig valami olyan frusztráció érte, ami arra késztette, hogy mazochistának bélyegezze az ezekkel foglalkozó embereket.

A tornatanárod hülye.

Mondom ezt cselgáncsedzőként.

A küzdősportokat nem azért választják emberek, hogy fájdalmat szerezzenek maguknak. És megnyugtatlak, nem is azért, hogy fájdalmat okozzanak. Egy szadista, vagy mazochista olyan sérülési kockázatot jelentene egy edzésen, hogy akármelyiket rövid úton elzavarják akármilyen edzésnek még csak a közeléből is.

Persze más lesz a hozzáállása a sporotlónak, már ami a fájdalmat illeti. Egy ökölvívó egy törött orron vigyorog, egy judo-s röhög, ha kopogásig (vagy tovább) fojtják, miután az ellenfele valamivel megszívatta, akkorát esik, mint egy ólajtó de már közben hitetlenkedve csóválja fejét, egy fájdalmas karfeszítés után elismerően biccent a társa felé.. Ez kívülről nézve nem szokványos, nem "normális" viselkedés.

A hangsúly itt viszont azon van, hogy "kívülről nézve". Én pl. elég kívülálló vagyok a XX. sz. elejének építőművészetével kapcsolatban, és beszélgetésekben ezért általában tartózkodok is attól, hogy erről sommás véleményt mondjak. :)

Van egy olyan érzésem, hogy tesitanárodat egyszer jól elverték és ahelyett, hogy megtanulta volna megvédeni magát, azzal nyugtatta magát, hogy a küzdősportolók úgyis masochisták.

Nem, a küzdősportoló akárcsak minden más sportoló, azért küzd, hogy nyerjen, nem pedig azért, hogy veszítsen. A professzionális szinten űzött sport jellegtől függetlenül kompromisszumokkal jár amúgy. Nem csak a küzdősportoknál. Egy olimpiai tornász biztos hamarabb fogja tönkretenni az izületeit, mint a tornázgató fitnesz csaj. Egy professzionális kosárlabdázónak is nagy esélye van a szalagszaladásra. A professzionális sportért áldozatokat kell hozni. Van akinek ez megéri.

Amúgy a mai küzdősportban már nem nyírják ki egymást edzéseken, úgy mint régen az ilyen "katonás" órákon. A drilling és a light sparring teljesen jól működik. Edzésen visszafogják magukat egymás ellen, viszont a zsákon megtanulják az erőt. Nem fojtják ki egymást, kopogtatnak. Ők sem akarnak megsérülni. Már csak azért sem, mert egy komoly kiütés eléggé megrövidítheti a karriered.

A pankrácio az műverekedés. Akit ott agyonvernek azokon miért nincs egy pup,horzsolás,kék-zöld foltok?

Mert ott nem ütnek csak úgy csinálnak,a rengeteg edzés gyakorlás mind azért van,hogy ne sérüljenekmeg.

A küzdősportok pedig nem arrol szolnak,hogy de jól megveretek,mert akkor miért üt vissza?

A cigánysoron is ingyen is megverik...

Ha meg szadista akkor védtelen járokelőket páholna,mert azért nem mindenki olyan tökös hogy vissza üssön.

# És tudják a teremben ezt a kattanásodat?

A felkeményített ököl, sípcsont nem ugyanaz, mint hogy élvezed a fájdalamt. Éppenhogy érzéketlenné teszed az adott területet.

A baleseti kockázat ott van, hogy vagy te vagy érzéketlen a saját tested visszajelzésére, vagy a "high" állapotodban nem adsz visszajelzést, és a technikának sérülés (pl. kartörés, könyékficam judoban, a boka, a térd sérülése ott, ahol lábfeszítés is van) a vége.

Még MMA-ban is minden meccs előtt elhangzik, hogy "Protect yourselves at all times!"

Biztos vagy te a saját mazochizmusodban?

Üdv!

A cselgáncsedző

Egyáltalán nem.

Furcsa a pankráció mint küzdősport.

Az egy show, amit kajál a nép.