A nem edző párunk úgymond féltékenységét (az aktivitásomra, hogy csinosabb leszek, nyitottabb stb) hogyan lehet jól kezelni?

Kb. egy éve edzek (futás, HIIT). Nem volt súlyfeleslegem, de szépen formásodtam, aminek örült is a párom egy ideig, pl. látványra, fogásra jobb vagyok.... :) Nade most azt vettem észre, hogy mivel ő nem követte a példámat, ő itt maradt sörhassal és heti egy alkalom mozgással. Ennyi mozgással és nulla diétával nem lesz jobb semmi. Szóval elkezdett féltékeny lenni, de csak úgy finoman, nem beszólogat, de érzem rajta, hogy nem esik jól neki, hogy így elhúztam mellette. Persze ha hívom futni (kezdeném vele előröl simán, nem kell kilométereket futnia elsőre), akkor az nem jó. Ha mondom, hogy akkor legalább diétát csinálja (én főzök, neki csak enni kell), az nem jó. Nincs kibékülve a formájával. Tudom, motiváció is kéne vagy nem tudom. De nem ennyire egyszerű a dolog, mert itt nemcsak arról van szó, hogy rá kéne vennem a mozgásra. Inkább párkapcsolati (közel 20 év) szempontból szeretném kezelni a dolgot. Ha nem akar, nem muszáj mozogni, diétázni, de az irigysége, féltékenysége (bármilyen nagyon óvatosan és nem is direkt csinálja) akkor is visszahúz engem és ezt nem akarom hagyni. Amúgy meg nyilván valahogy szeretném rávezetni, hogy fogyjon le, mert azzal jobban járna, mint a beletörődéssel.