Mi volt a célotok, amikor elkezdtetek edzeni?

Engem négy éves koromtól hordtak a szüleim edzeni. Most 22 vagyok, de soha nem fordult meg még a fejemben, hogy ne sportolnék valamit. Egyszerűen annyira az életem része, mint hogy levegőt veszek. Szóval nekem nem kell motiváció, egyszerűen csak csinálom, mert lételemem. Kívánom, hogy minden ember jusson el idáig a sportban vagy bármiben az életben. Felszabadító érzés, mikor megkérdezik egy társaságban, hogy miért edzek és azt tudom mondani, hogy mert ez én vagyok. Mikor nem azt nézed, hogy mekkora a karod, hogy fogsz kinézni póló nélkül a strandon, milyen gyorsan futsz vagy milyen szépen végzel el egy formagyakorlatot, mert ezek csak azt mutatják, hogy haladsz előre. Hanem azt, hogy itt egy újabb nap, menni kell edzeni, mert belül hajt valami, és keményebben edzel, mint bárki, akit ismersz, de te eközben már csak azért is boldog vagy, hogy ezredszerre is ugyan azt csinálhatod. Valami ilyesmire mondják, hogy szenvedély.