Tényleg a Wing Tsun a legjobb harcművészet a világon?

De jártam karate edzésre jó sokáig, ahol tanultunk "szemet kiszúrni" meg torokra ütni, herén rúgni stb.

Utána meg jártam (-ok) boxra és ott megértettem hogy ez szemfényvesztés. A kung-fu dettó.

5 év kevés a karate lényegének a megtanulásához.

Aki elmegy kungfu vagy karate edzésre, előbb utóbb megtanulja használni a testét. Ahoz nem kell sok idő, hogy egy lányos ütésből vagy rúgásból elég szép ütést, rúgást tudjon produkálni. Ahoz viszont sok idő kell, hogy megtanulja, az amit addig annak tanult, az nem az, hanem egészen más. Na ehez kell sok türelem, hisz a monoton edzések nem sok embernek fekszik. Egyhangú, unalmas edzések miatt váltanak sokkal egyszerűbb valamire, például boxra, és ezek a türelmetlen emberek mondják a tradicionális harcművészetekére, hogy semmit nem érnek. Tradicionális harcművészetek nem sport, nem pontokra vagy díjakért gyakorolják. Mondhatnám azt, intelligencia is kell hozzá a türelem mellett.

Látom a személyeskedés, sértegetés az már megy. :)

Szerintem menjetek le egy boxedzésre és próbáljátok ki, mivel fogalmatok sincs, miről beszélek. A box edzőtermek tele vannak csalódott kung-fusokkal és karatésokkal, akiknek elegük lett a mókusboxból és a levegőkékítésből, és akár több évtized "harcművészet" után döbbentek rá arra, hogy kezdhetik elölről az egészet. De mi legalább lementünk magunkat kipróbálni más stílusokban is -- vannak azok, akik soha nem mennek el mást kipróbálni. Ők abban az álomvilágban élnek, amelyet legendákból meg hollywoodi fantasy filmekből szőtttek.

#Kérdező:

Ezen ne csodálkozz. Ha szóba jön valahogy az, hogy szembe lehessen akár csak érintőlegesen is állítani a harcművészeteket a küzdősportokkal, akkor az meg fog történni :) 2-3 ember mindig van aki elkezdi a másik ágat kifejezetten leszólni a semmiből.

Én a küzdősportok és harcművészetek egyaránt űzésével (ezt kijelentem, mielőtt aikiboxer engem is toronyba zártnak tartana), több mint 30 év tapasztalattal, a harcművészeteket részesítem előnyben. Azonban kifogtad az egyik legrosszabb választást :) A Wing Tsun (hiába írod esetleg "ch"-val akkor sem lesz jobb) pont az a harcművészet, amit inkább kerülni kell. Legtöbbjük csak pénzlehúzás, de konkrétan Kínában sem tartják túl sokra, akkor viszonyíthatod hogy milyen lehet a magyar színvonal.

Ha utcai önvédelmet szeretnél, akkor küzdősportokból még mindig a box+birkózás kombinációt lehet ajánlani. Valamint mivel lány vagy, talán jobb lenne a Savate.

Ha utcai önvédelemként harcművészetet szeretnél (általában kellemesebb légkör, könnyebb a mozgástípus a nőknek, viszont unalmasabbak az edzések, és több idő megtanulni használni), akkor lehet a taekwondoo (utcán egyértelműen nem a 720-as fejberúgást használod, hanem az egyszerűbb lendületrúgásokat), capoeira (értelemszerűen a megfelelő mozgást használva), Sambo (a fegyveres részeket leszámítva), illetve Zipota, de az sajnos nincs Magyarországon, meg talán durva is lenne egy nőnek, valamint a bataireacht is jó lenne, de szerintem az sincs Magyarországon.

Egyébként a vitába nem szándékoztam beleszállni, de sajnos volt egy rész amire reagálnom kell :)

Valaki írta, hogy míg egy bokszoló meg tudja ütni a mozgó ellenfelet, addig egy harcművész nem.

Nos erre a Zipota (ami erősen harcművészet, és nem küzdősport!) edzésemet tudnám ellenpéldának felhozni. Mikor a Baszkföldi régióban voltam a '90-es évek végén. A zipota az ütéseket tökélyre fejlesztette. Merész kijelentés, de meg merem tenni hogy leírom azt, szerintem egy zipotás, ringben rendesen megizzasztana egy bokszolót. (utcán elveri, az nem kérdés) A zipota a kevés, de gyors elven működik. Csak pár fajta ütés van, kevés rúgás, és ennyi. Ezeket gyakorolják ezerszámra hogy erőben és gyorsaságban helyt álljanak. Nos hetente két edzésem 2-2 óra szem- és kézkoordináció fejlesztésével telt. Az annyit jelentett, hogy hoztak egy teniszlabda-adogató gépet, amitől neked először 25 méterre kellett állnod merőlegesen, oldalra eltolva a karod hossza mínusz 15cm távolságban. Majd az volt a feladatod, hogy oldalról egy egyenessel eltaláld a teniszlabdát, aminek érintenie kellett a veled szemben 15 méterre lévő falat, 1 méteres magasság felett. Azonban! Nem nyúlhattál a labda röppályájába! Tehát például a jobb csuklódat nem fordíthattad be. Nem nyúlhattál a labda elé, hanem tökéletesen oldalról kellett eltalálnod, merőlegesen a röppálya síkjára. 500 labdánként mentél közelebb 5 métert, egészen a gépig (25m, 20m, 15m, 10m, 5m). Viszont nem berögzülés/ismétlés volt, mert a labda röppályája folyamatosan változott, volt hogy a fejednél magasabban kellett eltalálnod, de volt hogy a medencéddel egyvonalban. Ráadásul voltak csavart labdák, nyesettek, amik még nem csak a magasságot, de a távolságot is változtatták (ugye oldalról nézve). A másik kikötés az volt, hogy nem nézhettél a gépre. Neked a labda síkjára merőlegesen kellett állnod és nézned, tehát időd reagálni csak onnantól volt, hogy a labda egyáltalán megjelent a látóteredben. Hogyan ellenőrizték? Nagy sebességű kamerával vették az gyakorlást, majd következő edzésen, ahányszor hibáztál (túl nagy szögben tértél el a merőlegestől, vagy nem érintette a falat 1 méter felett) annyiszor 50 fekvőtámaszt a saját súlyod felével a hátadon és annyiszor 80 felülést a saját súlyod felével a mellkasodon kellett csinálni. 2500 ütésből egy kicsi, gyors labdát meghatározott szögben és erővel megütni bizony nehéz. Az ember általában legalább 20-at hibázik. Az a következő edzésre 1000 fekvőtámaszt, és 1600 felülést jelentett, amihez ugye hozzájönnek a súlyok. Szóval a motiváció megvolt rá, hogy ne hibázz, ne lankadjon a figyelmed. A labdák ráadásul nem egységes időközönként jöttek. Volt hogy 5 mp is eltelt két labda között, de volt hogy egymás után lőtte ki és szinte egyszerre kellett a két kezeddel ütnöd, a lényeg hogy meglegyen a 2500 labdád 2 óra alatt. Én fél éven keresztül ezt csináltam heti 2x2 órában. Harcművészetről beszélünk. Hidd el, el tudok találni egy mozgó embert.

!Kamlyn - 53/F!

Tiszteletem!

Végre egy építőbb jellegű pozitív válasz, nélkülözve az itt megszokott indulatokat és világmegváltó szándékot.

Tiszteletem!