Munka, egyetem, versenysport - ez működik együtt?
Régen versenyszerűen sportoltam, az egyetem után már csak hobbiszinten, miután átmentem levelezőre, hogy egyetem mellett (jogász szak) tudjak főállásban dolgozni, már szinte egyáltalán nem sportoltam - ez így ment 3 éven keresztül. Nemrég szereztem egy olyan munkát, ami mellett tudok sportolni (nincs sok túlóra). Régen bokszoltam, most belevágtam két fajta küzdősportba is. Mindkét edzőm azt mondta, hogyha rendbe jön a kondim, akkor úgy kb. egy év után szívesen versenyeztetnének, mert van érzékem mindkét sportághoz. Én nagyon szívesen versenyeznék, alapvetően mindig élsportoló akartam lenni, utánpótlás koromban az is voltam, csak az élet úgy hozta, hogy abba kellett hagynom. Attól tartok, hogy nem igazán lenne rá időm a következők miatt - egy év múlva államvizsgázok, utána meg el szeretnék kezdeni valamilyen posztgraduális képzést vagy itthon, vagy külföldön, emellett meg ugye kéne folytatni a melót is, mert a pénz csak úgy nem terem magától. Viszont gyerekkorom óta az egyik legnagyobb álmom, hogy eredményes küzdősportoló legyek, és a legnagyobb nevű sportolók ellen is megmérettessem magam - de ehhez kell idő, pénz. Az edzésekhez az energia megvan, rendszeresen lejárok edzésekre, csak tartok attól, hogy a versenyszerű sport a munka és a tanulás rovására menne - de nagyon remélem, hogy csak feleslegesen tartok ettől.
Szerintetek így a munka, a tanulás, és a sport összehangolható? Vagy tudtok konkrét példát ilyen emberekre?
válasza:a suli, meg a sport belefér, ha jól csinálod. A munka már nem.
Ha nem hobbiversenyzésben gondolkodsz, akkor az alsó hangon heti 10-12 edzést jelent, emellé egy munka, meg suli nem megy. túl sok. lehet bírod egy hétig (kétlem) aztán jönnének a tünetek. visszaeső teljesítmény az edzésen, romló jegyek a suliban, és jönnek a túlórák is, a melóban, mert nem tudsz a fáradtságtól koncentrálni, és amit megcsináltál 2 óra alatt, ahhoz három kell majd. Egyre kevesebbet pihensz, hogy utolérd magad, ezáltal egyre jobban kimerül a tested.
A végeredmény az lesz, hogy a sok edzés alatt elszenvedett gyógyulatlan mikrotrauma, és egy koncentrációs hiba miatt edzésen lesérülsz. És ennyi a sportnak. sérülten nincs edzés, és a testednek lesz egy kis ideje regenerálódni, amíg meggyógyulsz.
mennyi ilyet láttam...
Hát nem tudom, hogy mi lesz... Akkor bennragadok végleg a fogaskerékben? :D Nagyon elszomorító dolog... Valószínűleg lehet, hogy akkor el kéne felejteni a posztgraduális képzést. Az elkövetkező egy évben pedig arra koncentrálni, hogy vissza hozzam egy jó szintre a kondimat, versenyekkel meg még várni, míg az államvizsga meg nem lesz. Esetleg egy kisebb volumenű meccsen részt venni, maximum. Semmi országos bajnokság, vagy valami komolyabb. Államvizsga után pedig teljes erőbedobással mehet a sport + a munka. Esetleg elkezdeni egy sportsulit, mert az meg a másik álmom volt, hogy versenyzői időszakom után edző lehessek. Emellett a meló mehet. Gondolom.
Mert az viszont tényleg nem mehet, hogy munka + posztgraduális jogi képzés + versenysport. Max munka + sport. Esetleg munka + sporttanulmányok + sport, mert a jelenlegi felállás alatt csak a hobbisport fér bele.
válasza: válasza:azt írtad, régen versenyszerűen sportoltál. Tehát az esélyt megadtad magadnak. Az, hogy miért nem jött össze, az meg a te sarad.
Mindenesetre, ha küzdősportból akarsz megélni, ahhoz olimpiai pontszerzőnek kell lenned. Abban az esetben jön össze annyi szponzoráció, kalóriapénz, hogy nem kell mással foglalkoznod. Csak hogy érezd a színvonalat, ehhez egy magyar bajnoki cím kevés, mert sokkal kevesebb olimpiai kvótát kap magyarország, mint ahány bajnoka van az adott sportágban.
vegyük például a Judo-t. Az most egy sikersportnak számít. minden évben 14 magyar bajnoki címet osztanak ki. négy év alatt ez 56 cím. erre jutott 8 kvóta Londonban. vagyis 7(!) bajnoki címre jutott egy olimpiai szereplés. szereplés, nem pontszerzés. ez azt jelenti, hogyha 4 éven keresztül folyamatosan nyered a magyar bajnokságot, tehát idehaza senki sem tud megverni, akkor van 50% esélyed kijutni.
És ez a judo. Boxoló pl 3 jutott ki csak Londonba.
Egy élvonalbeli judós évente több, mint 400edzést csinál. Judót. ebben nincs benne az erősítés, stb, csak a tatamis edzés. Tegyük fel, hogy 4 évet hagytál ki, az ezen a szinten 1600 edzésről való távolmaradás. Ekkora edzésmennyiséget egy magamfajta lelkes hobbista a heti 3-4 edzéssel (Ami meló és család mellett baromi soknak számít) 10 év alatt éri el. csakhogy annyi idő alatt ki is öregedsz.Belőlem ezért nem lett nagy bajnok. mert azt a melót, amit egy "profi" beletesz 4-5 év alatt, én 15 év alatt tettem bele, hobistaként, munka mellett.
Nemtudom érted e amit próbálok elmagyarázni. Azt, amire vágysz, akkor is nehéz lenne elérni, ha nem hagytál volna ki éveket. De így, kb lehetetlen. Ha van valaki, aki eltart évekig, akkor talán érdemes vele megpróbálkoznod, de akkora technikai lemaradásod van már, hogy azt komoly, nemzetközi versenyszinten nem lehet behozni. Az teljesen más tészta, hogy az edződ lát lehetőséget arra, hogy versenyezz. Van egy rakás amatőr verseny, azon lehet indulni, befzeted a nevezést, és kapsz egy érmet, ha nyersz. De az nem az a színvonal, mint amire te vágysz. ott nincs siker, pénz, csillogás. maximum néhány haver gratulál majd.
válasza:Úgy értettem, hogy addig versenyezz, amig adott a lehetőség!
Később már nem biztos, hogy lesz rá lehetőséged elkezdeni a felkészülêst.
válasza:Egyébként: szerintem a munka, tanulás, sport nem összehangolható!
Ahhoz, hogy jó legyél valamilyen sportban; annak kell élned, minden elé kell rendelned!
Nem fér bele, hogy dolgozz is mellette, tanulj stb. profi szinten.
Jelenleg, ami nálam hiányzik, az a kondi, és az erőnlét. Az első évben az a terv, hogy olyan kondíciót és erőnlétet érjek el, amire a jövőben lehet alapozni. A technika hamar visszajön, ezt most tapasztalom (még csak egy hónapja kezdtem újra). Egyébként tudom, hogy zajlik küzdősportban a pénzszerzés. Megjegyzem, küzdősportból jelenleg aligha meg lehet élni, sőt... Az, hogy abbahagytam utánpótlás koromban, az annyi, hogy közbeszólt az élet, gazdasági helyzet, stb., ezt majd mindenki eldönti, hogy az én saram, vagy sem.
Glissade, ez így elméletben tényleg működne, de az a helyzet, hogy nagyon sok sportoló rákényszerül arra, hogy dolgozzon. Ahogy mondtam, a küzdősport egy olyan sportág, amiből nem lehet megélni, max akkor, ha olimpiai helyezést ér el valaki, de a legtöbb küzdősportban a csúcs a Világok Játéka, ott kevesebb a díjazás. Plusz, ha valaki TOP10 profi sportoló, de a világklasszis profi bokszolók sem mind fényűző életet élnek - nekem mondjuk a fényűzésre nincs is igényem.
A kezdeti fázisban szerintem nem megoldható, hogy a sport mellett ne dolgozzon az ember, mert akkor nincs pénz, vagy csak nagyon kevés. Én legalább szeretném megpróbálni. Ha a próbálkozások ellenére sem jön össze, akkor sem leszek csalódott, mert legalább megpróbáltam. Mindenesetre lehet, hogy nem kéne posztgraduális képzésbe fognom egyelőre...
válasza:Én 13 évig sportoltam főleg tanulás mellett. Szerintem sem fér bele ez a 3 dolog együtt, úgy, hogy mind a hármat jó szintem csináld.
Főleg ha netalán még egy negyedikkel is kiegészítjük : család
A sport az hobbi, amennyi belefér a sérülésig vagy a sportpályafutás végéig, annyit lehet csinálni. Kevés olyan sportág van, amelyből meg lehet élni (tenisz, labdarúgás) , de még ezek is csak pár évig elégítenek ki, utána valami mást is csinálni akar az ember.
Amikor meg vége az aktív sportolásnak, utána jön a szabadidős sport.
Nálam a sorrend így néz ki: 1. család; 2. munka; 3. tanulás; 4. sport
válasza:Azt írod:
"Akkor bennragadok végleg a fogaskerékben?"
Az élet célja a boldogság keresése. "A küzdés maga." Egy területen lehetsz abszolút csúcson, ha mindent annak rendelsz alá (ez mondjuk az Olimpiai bajnokság vagy a Nobel díj). Vagy kiegyensúlyozott életet élsz. Ez utóbbi sokkal egészségesebb, és ráadásul többünknek érhető el. Az elsőről huszonévesen már lekéstél, nem úgy alakult az életed. De ne sajnáld nagyon. Minden önmarcangolás nélkül válaszd a (család mellé) meló+szakmai fejlődés+testmozgás prioritást. A (fizikai) versenysport és az egészség általában nem összeegyeztethető. A legtöbb élsportoló szervezete idő előtt elhasználódik. Szerencsés vagy, hogy ebből kimaradtál. Sikeres életet kívánok Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!