Meg lehet szeretni a testmozgást vagy valamilyen sportot, ha iskolában tesi órán kudarcok értek mindig?
Erre a választ mindenki magának érzi, de én mégsem tudom eldönteni magamról.
Általánosiskolában gyűlöltem a tesi órát, már első osztályban elmondta rólam az osztályfőnök, hogy iszonyatosan ügyetlen vagyok és rossz rám nézni, volt olyan eset amikor futott egy körben a tesiteremben az egész osztály az ofő megállított mindenkit, megkért engem, hogy fussak és megkérdezte a többiektől, hogy: -Látjátok hogy fut? ők meg: Igeeen!!, jéézusom :o !
Asszem valamiért befelé állt a lábam vagy ilyesmi :D
Az a baj, hogy mostmár szeretek futni, gyalogolni meg egyéb fizikai tevékenységeket és nem tudok rájönni, hogy tényleg szeretem-e, vagy csak bebeszéltem magamnak és még mindig ugyanolyan béna vagyok mint voltam.
Valakinek van ilyenről személyes tapasztalata? Szívesen elolvasnám, persze remélhetőleg valami pozitívat, de az is jöhet, hogy valszeg még csicska vagyok, csak úgy érzem, hogy nem.
(már nincs tesiórám, magamnak keresek célt futáshoz, tanár már nem ad véleményt)
17/L
válasza:Teljesen igaz, köszönöm a választ. Az a baj, hogy egyszerűen megszokja az ember azt, hogy az iskolában mi volt az elvárás és ezen nehéz továbblépni később.
Régen 7 évesen ugye felnéztem a tanárra, mert ő volt a felnőtt és eszembe se jutott volna, hogy vele van baj, nem pedig azokkal akiket csesztet az osztályból, pedig így utólag rájöttem, hogy szerintem van egy kis lelkiterrorizáló hajlama.
Ez kicsit off volt, csak leírtam miért is nehéz ezt a semmiséget nem felfújni
válasza:Nos én mindig utáltam a tesiórát..nem is volt állóképességem, sem erőm..lihegtem néhány méter szaladás után, néhány fekvőtámasz is keresztbe tett nekem :)
Szerencsémre senki sem csúfolt, viszont kellemetlenül éreztem magam!
Aztán jött az ötlet, hogy edzek valamit otthon, neki is fogtam, persze néhány hét után feladtam..Rá néhány hónapra egy barát vásárolt néhány kondi gépet meg súlyokat..rávettem magam, hogy edzek ott kb 6-7 hónapig ment is aztán tudja a macska, hogy miért de abbahagytam, úgy éreztem nincs ami motiválna! Ezután nyílt (1-2 évre rá)) egy edzőterem a közelemben, eszembe sem jutott lemenni edzeni, pedig árban is megfelelt és közel is volt..Egy barátom elkezdett járni oda aki meglehetősen kis vékony volt..de 2 év edzéssel és borzasztó kitartással elért egy szép szintet ami már motiválni kezdett engem is..aztán lementem a terembe..minden zavart ott..hogy sokan vannak, féltem, hogy elnéznek majd, ahogy ott ügyetlenkedek..szerencsére egy tapasztaltabb fiú úgymond a szárnya alá vett és segített nekem edzeni (edzésterv, étrendet készített)! Pár hétre rá már meglátszott rajtam a fejlődés ami még jobban motiválni kezdett..most 1 éve edzek ugyanott és eszembe sem jut abbahagyni..motivál az is, hogy folyamatosan legyőzőm önmagam..minden egyes nap :) mikor pihenő nap van alig várom mehessek..és már egész jól is megy :)
Nem tudom mennyire adtam választ számodra..bár remélem segítettem..
Szép napot!
16/F
Persze, hogy segített, köszönöm!
Akkor csak meg lehet szeretni, nemcsak sportosnak kell születni :D
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!