Valamilyen fegyveres sport elkezdésén gondolkozom, főleg "kard", tehát vívás vagy kendo, szeretném meghallgatni az érveket, ellenérveket. Mi a véleményetek ezekről? Esetleg más hasonló fegyveres sport? Az első kettő a fő.

Ellenérv: mivel Európában (is meg máshol is) be van tiltva a kard nyilvános viselése, azaz nem hordhatod magadnál, így önvédelemre nem alkalmas. Továbbá ha csak megvillan a kezedben a penge, máris emberölési kísérletért állsz a bíróság előtt... És gondolom megölni sem akarsz senkit (utána meg évekig rohadni a sitten).

A modern kultúrában sokkal életszerűbb a viselhető fegyverek használata, főleg amelyekkel nem lehet embert ölni, elsősorban a bot. Ezt főleg kali/escrima edzésen és canné de combat edzésen tudod megtanulni. A tonfa nem annyira ügyes fegyver, meg nagy és ormótlan is, de ez is egy alternatíva (kobudo edzésen). A nunchaku nagyon jó fegyver, de Európa nagy részén a birtoklása is szigorúan tiltott. :(

Mellette: mind a kettő remek küzdősport, szórakoztató, és a kard valahol az emberi kultúrához tartozik. Alapvető lenne mindenkinek egy kicsit megtanulnia vívni, szerintem. (Akárcsak lovagolni meg íjászkodni.)

Életkor minden harcművészetet és küzdősportot befolyásol. Az nem feltétlenül szükséges, hogy adott sportot kezd el gyerekként, de az igen, hogy valamilyent. A testhasználatodat nagyon befolyásolja ez.

Fegyveres harcművészetet mint önvédelmi stílus lehet tanulni, de nem feltétlenül a legjobb. Ha ez nem szempont, akkor vágj bele. Otthon tarthatsz kardot, használhatod is önvédelemre. Utcán viszont nem lesz nálad ilyen. Ellenben kocsiban tarthatsz fakardot vagy botot amit szintén effektíven lehet önvédelemre használni, tehát nem teljesen haszontalan ilyen szempontból a kardvívás.

Olimpiai vívásról nem tudok sokat, mert nem vonzódok a versenysportokhoz. Az elmondható róla, hogy a pontszerzésre megy rá, mint az összes versenysport.

Kendo nagyon hasonló olimpiai víváshoz. Összesen négy támadási terület van ami pontot ér, ha máshova támadsz az pontlevonással jár. Ezért is csak azokat gyakorolják. Cserében a saját szabályaikon belül nagyon jók.

Európai hagyományos vívás is érdekelhet. Ezek leginkább fennmaradt leírásokból, könyvekből próbálják összerakni hogyan vívhattak a lovagok. Azt fejben kell tartani, hogy sok korabeli oktató el akart adni a saját stílusát, ezért a könyvekben leírtak nem mindig autentikusak. Úgy, mint napjainkban is; reklám befolyásolta. De akik ebben mozognak pont arra mennek rá, hogy kiderítsék mi is az igazán használt technika.

Vannak még a Japánból eredő harcművészetek. Ezekből Magyarországon pár fajta megtalálható.

Egyrészről ott az idaido. Ez a kard előhúzásával és az ellenfél azonnali levágásával foglalkozna. Rövid formagyakorlatokra épül az egész. Páros gyakorlat nincs. A mai formája harci alkalmazásban önmagában nem jó. Ez inkább egyfajta meditációs tréning (mint kyudo pl). Ezért szoktak iaidosok kendot is tanulni.

További lehetőség a hagyományos ryuk (iskolák) sorából jön; egy-két stílust oktatnak Magyarországon, pl Tenshin Shoden Katori Shinto Ryu. Ezek rendszerint formagyakorlatokon keresztül adják át a tudást. Itt nagyon számít az oktató és, hogy miként állsz hozzá. Ha csak formát tanulsz, annyit is fogsz csak tudni. Amikor viszont már elkezdesz gondolkozni rajta, hogy mit miért csinálsz úgy ahogy, és ez alapján megköveteled a párod helyes mozgását, már van gyakorlati haszna is.

Előnye, hogy (stílustól függően) több fegyvernemet is oktat, pl Katoriban van kard, rövid kard, két kard, hosszú bot, naginata (alabárd), yari (lándzsa), shuriken.

De könnyen mellényúlhatsz, pl Niten ichi ryu elég siralmas nálunk, azt ne tanuld.

Átmenet a kendo és kenjutsu között a Shinkendo lenne. Ez egy hagyományos iskolák anyagából összerakott, modern harcművészet.

Végül ott van még az Eskrima (vagy Kali, Arnis. Ezek ugyanazt takarják). Ez Fülöp-szigetekről származik. Van pusztakezes és fegyveres része. Extra effektív önvédelemként reklámozza magát. Nem tudom ez mennyiben fedi az igazságot. Az biztos, hogy a fegyveres technikája nagyon jó. A többi fegyvereshez képest ez lehet a leginkább gyakorlati hasznossággal bíró stílus.