Az aikido ugye tanít életfilozófiát is?

Minden harcművészet tanít valamilyen életfilozófiát. Persze, az Aikido is. Az, hogy ez mennyire feltűnő, az mester (oktató, instruktor) függvénye. Nem jellemző az, hogy Aikido edzésen leültetik az embert, és magyaráznak ilyen - olyan filozófiai, életviteli ezt meg azt. De előfordulhat. Tizen - egynéhány éve fordultam meg az Asahi klubban pár hónapra, az akkori instruktor Oláh Gyula ( R.I.P !) ez alatt az idő alatt egyszer úgy érezte, hogy most fel kell olvasnia egy idézetet "megszívlelendő" felkiáltással. Körbeültük, meghallgattuk, ki - ki leszűrte a maga tanulságát belőle és folytattuk az edzést. Hogy most hogy vannak a dolgok arrafelé, azt nem tudom. Sokfelé megfordultam azóta, de "leülünk és beszélgetünk edzés helyett", ez komoly helyeken nem jellemző. Edzés után lehet beszélgetni filozófiáról, világszemléletről, ki -ről meg miegymásról, ilyenkor szedi fel az ember azokat a dolgokat, amik úgymond az Aikido filozófiája kategóriába tartoznak. Nomeg rengeteg könyvből, amit nagymesterek írtak, aki mélyebben akar a filozófiai résszel foglalkozni, az ezekben elmélyedhet. Mikor legutóbb Kobayashi Yasuo sensei ( 8. dan) itt volt Magyarországon ( nem tegnap volt! :D ), beszélgettünk vele, valamelyikünk feltette neki a kérdést, hogy a Kobayashi rendszerben miért foglalkoznak olyan keveset ( lényegében semmit, saját megj.) az Aikido spirituális oldalával. Az Öreg azt mondta, hogy annak idején, mikor még O'Senseitől tanult, már akkor sem értette nagyon, amit a spirituális dolgokról magyarázott, így hát ő ezt nem is tanítja. Nagyon tiszteletreméltó és őszinte hozzáállás szerintem.

Ami az egész Aikidoban nagyon fontos, hogy ki a mestered. Nem csak technikai, hanem emberi értelemben is. Egy jó mestertől személyes példamutatás útján sokkal többet tanulsz meg az Aikido filozófiájáról mint húsz könyvből. Az már más dolog, hogy ilyen mestert ma Magyarországon nehéz találni, de nem lehetetlen.

Alap esetben tapasztalati uton tanit. Ezert lehet az, amit Aikiboxer irt. Ha sok a duma, keves az edzes, kevesebb a tapasztalas is. Vannak utalasok arra, hogy osensei az eleteben egyszer eljutott arra a pontra, hogy megkerdojelezte a sajat tudasanak hasznat. Egy idoben japan vezeto harcmuvesze volt, aki eletenek nagy reszet harcmuveszetek megtanulasara forditotta. Eleg nagy fejfajas lehetett neki, amikor egy ido utan feltette maganak a kerdest, mi haszna annak, hogy az ember eros es nagy harcos. Ekkor vonult vissza a hegyekbe gyakorolni, mely idoszak vegen olyan elmeny erte, ami analog a megvilagosodas elmenyevel. Ezt a jungi lelektan selbst-elmenynek nevezi, mely soran az ember hozzafer a legmelyebb tudattalan eroihez, egynek erzi magat a termeszettel, istennel. Ekkor jott ra, hogy a budo igazi ertelme az emberi szeretet, a masik ember feltetel nelkuli szeretete. Mindezt gyakorlas es edzes segitsegevel. Szerintem a haboru utani aikidoval az volt a celja, hogy ehhez a belso felismereshez, az egysegelmenyhez elvezesse az embereket. Egysegelmeny masokkal, es onmagammal. Mert ha a sajat sotet es taszito oldalamat el tudom fogadni, akkor a masiket is. Ez ugyanaz a folyamat, amit a pszichoterapia is csinal. Ott a beszed a mediator, aikidoban a gyakorlas. Az elobbiben az ember eloszor megerti, mit kell tennie, aztan megteszi. Utobbiban az ember eloszor megteszi, megeli, es csak aztan erti meg, mi tortent. Az a szimbolikus nyelv, amit osensei hasznalt, alkalmas ennek a belso elmenynek a leirasara, megertesere. Arra, hogy beszeljunk valamirol, amire nincsenek szavak. A melylelektanban ez a tudattalan nyelve, ami a szokvanyos, logikus gondolkodassal nem ertheto meg.

A budo celja a szemelyiseg fejlesztese.a szemilyeseg mukodesenek nagy resze tudattalan. Az a mod, ahogyan kapcsolodunk sajat magunkhoz vagy masokoz, altalaban melyen es tapasztalas utjan kodolt, tudattalan. Csak tapasztalas kepes atirni. A pszichologiaban gyakori gond, hogy a kliens tudja, mitol valtozna meg, hogyan legyen nagyobb harmoniaban masokkal. De nem meri megtenni, ami meg kellene. Igy aztan a harmoniabol nem lesz semmi. Az elmeletet tudja, de a gyakorlat nem megy. Gyakorlatot csak gyakorlas utjan lehet szerezni. Az aikido eloszor gyakoroltatja a szukseges viselkedest, vagyis pont forditva kozeliti meg a szemelyiseg fejleszteset, mint a pszichologia. Legalabbis, most maradjunk ennyiben.

Az aikidoban az eletfilozofiat eloszor tehat begyakorlod, aztan elmondod, megerted, amit megeltel. De, ha az elmeny nelkul beszelsz rola, az csak duma. Erted, mit kene tenned, de nem teszed meg. Van ra pelda, hogy aikidikokak vagjak a harmonia-szovegeket, megsem kepesek ra, ha mondjuk valaki frusztralja oket, vagy nekikmegy, akar szoban, akar gyakorlasnal. Ok azok, akik egyelore csak beszelnek a harmoniarol, de meg nem tudjak, hogyan erjek el a valo eletben. Erdekes, hogy ahol jo az edzes szinvonala, a mester es a tanitvanyok viselkedesen latszik, hogy az aikido eletfilozofiaja szerint viselkednek, megsem tudjak elmomdani, miert.

Vagyis, amikor edzel, akkor tapasztalati uton tanulod az eletfilozofiat. Ezert zsenialis ez a rendszer. Szinte ugyanazt a szemelyisegfejleszto hatast eri el, mint mondjuk egy jungi pszichoterapia.