Van-e olyan gumilövedékes fegyver, ami nem revolverre, hanem félautomata szánszerkezetes pisztolyra hasonlít?

A gumilövedékes fegyvereket alapvetően önvédelmi célra találták ki, ezért fontos a megbízhatóság, nem jó, ha akkor hagy cserben, amikor nagyon nem kéne.

A forgótáras maroklőfegyverek pontosabbak, működésük közben kisebb az elakadás veszélye, kevesebb szakértelem kell a használatukhoz.

Viszont nem olyan "menő", nem lehet vele villogni a barátoknak, lányoknak, nem is olyan félelmetes. Akármilyen vicces, még mindig nagyon sokan mérlegelnek ilyen szempontokat is vásárlás előtt.

Na kérem, akkor tehát sorban:

1.

Birtokvédelmi szempontból gyakorlatilag az utolsó szempont az önvédelmi eszköz külalakja. Otthon van, tehát nem számít mekkora, milyen formájú, stb. Közterületen való viselési szándék esetén már érdemes ilyesmit is figyelembe venni, hiszen akkor sem látszhat ki (nem lehet beazonosíthatóan fölismerhető), ha a nyári kánikulában csak egy szál atléta van rajtad. De otthon kit érdekel? Nem véletlenül gyártanak és árulnak vadászpuska vagy karabély méretű otthonvédelmi gumilövedékes eszközöket.

2.

Az már fontosabb, hogy mennyire kényelmes a fogása, de korántsem annyira, mint amennyire elsőre hangzik. A fegyver helyes működtetése szempontjából valóban van jelentősége a méreteknek, de olyan eszközökről van szó, amit jó esetben soha, rosszabb esetben is csak néhányszor, nagyon ritkán, majdnem testközelből használ az ember. Nem ezen fog múlni a hatása. Gondolom Te nem egy harcoló katona vagy éles pisztollyal, aki napi ezret lő el és tényleg nem mindegy neki, hogy mennyire passzol a fegyvere a tenyeréhez.

3.

A revolverek irányzéka fix, tehát egymillió lövés után is pontosan ugyanott fog elhelyezkedni, ahol akkor volt, amikor lejött a szalagról. A szánhátrasiklásos maroklőfegyverek irányzéka minden egyes lövés után elmozdul majd visszatér a helyére, a mozgó alkatrészek kopnak, és lehet, hogy csak ötezer lövésenként egy ezredmilliméterrel tér el a helyzete az eredetihez képest, de akkor is változott. (ennek nyilván nincs jelentősége, mert egy ezredmilliméternyi eltérés még több száz méterre való tüzelés esetén sem érezhető, (éles) pisztollyal meg maximum pártíz méter a leküzdendő táv; másrészt a jelenséget igyekeznek kiküszöbölni a nagy gyártók pl. különféle kompozit anyagok alkalmazásával; harmadrészt pedig továbbra is gumilövedékes fegyverről beszélünk, amivel általában klasszikus célzás nélkül tüzelnek, önvédelmi távolságon belül, tehát mindegy)

4.

Ami nem mindegy, az viszont az, hogy egy bármilyen szerkezetben minél több alkatrész mozog, általában annál nagyobb a hibalehetőség. Ez önmagában nem jelent gondot, ha mondjuk az otthoni varrógépről van szó, mert ha elakad, akkor megjavítod és varrsz tovább.

5.

Igazad van abban, hogy be lehet gyakorolni a lehetséges hibák elhárítását, és akkor nem lesz akkora a meglepetés. De nem tudsz mindenre felkészülni, mindig van egy n+1. lehetőség. Nagyjából hirtelen 5 olyan jelenség jut eszembe, ami előfordulhat, ha feltételezzük, hogy a kezelő nem hibázik és az eszköz kifogástalan. Na most ezt az 5 jelenséget ("hibát") el kell tudni hárítani tizedmásodpercek alatt, gyenge kézzel, hullafáradtan 16 óra munka után, kesztyűben, sötétben, stresszes állapotban, félelemben, télen lefagyott kézzel, álmosan, futva, stb. Nem jelenthet gondot, ha épp akkor szakítottál a barátnőddel; ha a támadóval már előtte dulakodtál és ütést, szúrást, vágást, lövést kaptál; vagy a hétköznapokból vett példa szerint pl. épp akkor értél haza és nagyon kellene már WC-re menned, mert majd be csorog. Ilyenkor a lakáskulcs előkeresése is gondot szokott okozni. Szóval nehezítő körülmények palettája igen széles, nem muszáj bővíteni, főleg gyerekes szempontok alapján.

6.

Alapszabály: majdnem mindegy, mid van, csak MERD, és TUDD használni.

MERD: Az a szituáció nem játék, amire készülsz. Valószínűleg van valami, ami arra indított, hogy ilyesmit szerezz be, tehát komolyan kell venni. Ha a lakásodba idegenek járkálnak be, akkor gondolom nem a hogyléted érdekli őket. Ha rabolni mennek és véletlenül otthon találnak, akkor ez csak egy bele nem kalkulált jelenség a számukra. Egy olyan valami, amit le kell küzdeni ahhoz, hogy megszerezzék, amit akarnak. Őket nem fogja semmilyen morális gát megakadályozni a tervük végrehajtásában.

Szoktasd magad ahhoz, hogy rá kell lőnöd valakire. Elsőre nevetségesen könnyűnek hangzik, de normális embernek ez nem megy. Ez nem csak egy egérkattintás meg nem is Hollywood. (Elképzelted már a támadót, amint ájultan fekszik a lakásod padlóján és vér jön ki a száján meg az orrán, mert mellkasod lőtted párszor a gumisoddal? Mit kezdenél vele? És ha fulladozni kezd a vértől? Mentőt vagy rendőrt hívnál előbb? Családtagjaid hogy viselnék? Stb.) Ha ezen már túl vagy, akkor OK és üdv a nem normálisak között, de inkább legyél őszinte magadhoz. Jobb, ha tisztában vagy a képességeiddel, nem mindenki egyforma. Saját magadnak ne okozz meglepetést.

TUDD: Mindig tudd, hol van letéve a lakásban, ismerd a tulajdonságait, a jellegzetességeit, a határait, ne hanyagold el a karbantartását. Elég sok külső tényező bonyolíthatja a helyzetet amúgy is, ami rajtad múlik, azon ne bukjon el semmi. És még így is ott az a rengeteg nehezítő körülmény (a lefagyott kéz meg a félelem meg a társai) meg az a bizonyos n+1. lehetőség. Ezekre laborkörülmények között nehezen lehet felkészülni, de gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

7:

Alapszabály II.: "Önvédelemre csak forgót!"

Remélem segítettem!