Csak én látom úgy mintha az Aikido kezdene ''divatharcművészetté'' válni?

*23:32 Hogy miért lett ennyire felkapott? Van egy tippem, de nem fog tetszeni. De előtte egy kis csámcsogni való.

Amennyire én látom, arról van szó, hogy mindenki a saját útját tartja a legjobbnak. Amivel nem lenne gond, hiszen mindenkinek a maga útja a legjobb, hiszen nem véletlenül maradt meg nála. A gond ott kezdődik, amikor elfelejtik, hogy más utak is vannak.

Pl. nézd meg 23:49-es társunkat. Azt mondja, hogy verseny nélkül nincs fejlődés, hatékonyság. Ebből a szemszögből nem csodálom, hogy minden, amit mondtam, baromság. Kérdező, szerinted mi az a "tét"? Egy versenyen? Győzöl, vesztesz, továbbjutsz? Ez máris egy motiváló erő. Most láttam épp a Spektrumon egy dokumentumfilmet arról, hogy hogyan akarják rendszeressé tenni az amerikai hadseregben a közelharc oktatását. Összeszedett rendszer, a gáz az, hogy a katonák megtanulják, majd nem gyakorolják, elfelejtik. Mivel lehetne rávenni őket, hogy ne felejtsék el? A válasz kézenfekvő: ha ők lehetnek az alakulatuk legjobbjai, akkor gyakorolni fognak. Hát versenyeket rendeznek. Egy versenyen úgy fejlődik valaki, hogy jól akar szerepelni (vagy a legtöbbet kihozni magából, de másokkal megmérkőzve), és a jó szereplés fokmérője, hogy meddig jut. Vagyis, hogy jobb-e másoknál, avagy sem. Persze, magát fejleszti, de annak alapja, hogy jobb-e vagy rosszabb-e másokhoz képest. Szép, kerek kör, ami nagyon jól működik mind a seregben, mind az életben. Az aikidonak az a célja, hogy a "jobb-rosszabb, erősebb-gyengébb" fogalmát kiiktassa avval, hogy minden ilyen személyközi teljesítmény-összevetést eltűntet a rendszeréből. És az "erősebb-gyengébb" gondolkodás az erőszak melegágya az életben. Aki odafigyelt történelem órán, az tudja. Ueshiba ezért egy olyan rendszert alkotott, ahol a fokmérők e fajtáját kiiktatta, és az volt az ideája, hogy evvel jobban tudja hirdetni a békét. Sajnálatos, hogy valaki nem gondolkodik el ezen, és terminátornak hiszi magát. Elhiszem ha tele a hócipőd.

Ehhez sok köze lehet, hogy nincs formális verseny, hiszen akkor látnák, hogy meg lehet őket agyalni. Még több köze lehet ahhoz, hogy senki nem figyelmezteti őket edzésen egy-két pofonnal.

*23:49 Nyugodtan mellőzheted ezt a hangnemet. Tiszteletben tartottam a véleményed, elfogadtam az igazságtartalmát, udvariasan reagáltam. És marhára zavar, hogy tojsz erre a gesztusra. Támadtam én a te álláspontodat? Nem. Mondtam én, hogy a verseny semmire nem jó? Nem. Ostobaságot mondtam én avval, hogy versenyzés nélkül nincs fejlődés? Te magad fejezted ki, hogy nem, mert ezek szerint tanulsz valamit edzésen. És gondolom, nem zéró tudással küldenek valakit versenyre. A szavaid ezt implikálják. Vitatom én, hogy a versenyzésben nincs önfejlesztő elem? Nem, sőt azt mondom, hogy egyenesen motiváló. Közöltem egy tényt, amit a saját nézőpontodból ítéltél meg, teljesen természetes módon. De amit mondok, az csak a te szemszögedből baromság. És ez nagyon fontos. Mert ez a nézőpont váltási képtelenség az egyik oka lehet annak a nagyképűségnek, amit te magad nem tudsz tolerálni. A szavaidban az ál-udvariasság mögött ott a lekicsinylés (lásd utolsó kommented), és pont ez az, ami mások szemében "maga alá hugyozóvá" tehet, ha nem vigyázol. És ez sokkal rejtettebb, alantasabb útja a "maga alá hugyozásnak", viszont ugyanolyan önámítóvá tehet, mint amit te is utálsz.

Elhiszem, ha számodra "tét" egy verseny, vagy küzdelem. Leszállhatsz a magas lóról. De én egy kicsit szűkebben kezelem a "tét" fogalmát. Nekem a "tét" ott kezdődik, hogy saját lábamon távozom-e vagy mentővel visznek. És igazad van, sosem verekedtem még úgy, hogy számomra "tétje" lett volna. De ha azt hiszed, hogy nem értem, amit mondasz, nagyot tévedtél.

És akkor a válasz a kérdésedre, Kérdező. Szerintem azért lett ennyire felkapott, mert kiiktatták belőle a versenyzést, a feleslegesnek tartott harcot, azt az "erő-mítoszt", amit Európában oly annyira megszokhattunk, és nyíltan felvállalja, hogy a küzdelem helyett nagyobb hangsúlyt fektet az ember lelki fejlődésére. Hogy valaki "maga alá hugyoz-e vagy sem", az nem a stílus, hanem az ember sara, aki gyakorolja.

És most nyugodtan jöhetnek a trollok! NOM NOM NOM!

Nagyon egyetértek veled, kedves Kérdező.

Mint már mondtam, az ilyen nagyszájú kamubajnokoktól agyf@szt kapok. :D

Minden korszaknak megvannak a divatharcművészetei, ebben semmi meglepő nincs. A kilencvenes években ez a karate volt, aztán az ezredforduló környékén a kung fu, utána a capoeira, most pedig a thai box és az aikido. Ez teljesen természetes, így megy ez.

Kedves Kérdező és Vitázók, mindegy, ki melyik oldalon áll, téved, ha azt hiszi, hogy bármelyik harcrendszer olyan képességek birtokába juttat, ami automatikusan más harcrendszerek művelői főlé emeli őt. Számtalanszor kifejtettem már erről a véleményem, ezért most linkelném, ahol legutóbb kifejtettem. Szeretném, ha végre egyszer és mindenkorra véget érnének a küzdőművészetek összehasonlításából eredő meddő, és hadd mondjam ki végre, ostoba viták.

http://www.gyakorikerdesek.hu/sport-mozgas__extrem-sportok__..

Kedves Kérdező, szerintem oktalan a visszakozásod, hiszen a kommentjeid tele vannak ócsárló megjegyzésekkel az Aikido művészetéről. Természetesen mindkét vitaoldalnak szántam a megjegyzésem.

Az Aikido remek önvédelem. Láttam már három egyik magasan képzett művelőjét egyszerre három ellenfelet dobni, és világos volt, hogy a tori-k tényleg komolyan támadnak, kézzel-lábbal, ahogy érik. Ugyanakkor láttam már aikidost szégyenteljes vereséget szenvedni bokszolótól is. Továbbra is csak annyi a lényeg, hogy a harcost az egyéni képességei határozzák meg, nem az általa űzött stílus.

Annyi megjegyzést a lehető legtárgyilagosabban hadd fűzzek hozzátok, hogy szemmel láthatóan az itt jelenlévő, Aikido-t védelmező Válaszoló a hozzászólásai alapján jóval közelebb van a Béke Útjához, mint Te, Kedves Kérdező, aki cinizmussal és a másik ócsárlásával tűzdeled tele az érvelésedet.