Hogy felejtsem el a mérleget és ezt a magasság-100 dolgot végleg?

Sztori röviden:

50kg fogyás után izomépítésbe kezdtem, 173cm 73kgosan. Felmentem 83kgig 8 hónap alatt, de abbahagytam, mert azt vettem észre, hogy mentálisan a padlóra küld az, hogy a mérlegen a szám többet mutat.

2 éve edzek, de valamiért félek leküzdeni ezt a dolgot még a mai napig.

Volt februártól-júniusig egy szálkásításos időszakom ahol 81kgról lejöttem 73kgra, de abbahagytam, mert már kiégtem belőle. Eltelt 1 hónap, emeltem a kalórián, most vagyok 75.5kg (ebből minimális csak zsír, vagy semennyi. A legtöbb, ami visszajött az víz a több ch miatt stb.), de megint az van bennem, hogy vissza kellene térni a fogyás részére a dolognak.

A probléma az, hogy rettentően kevés kalórián tudok csak fogyni borzasztó magas napi aktivitás mellett is. (napi 15+km séta, heti 4-5 edzés, 1800 kalória)

Így mérlegelnem kell, hogy megéri-e azért szálkásítani, hogy kockás hasam legyen (konkrétan csak emiatt vonz a vékonyabb fizikum, egyébként a fedettebb fizikummal sem lenne problémám, csak ne félnék a kalóriáktól..), ne látsszon még pólóban sem, hogy edzek, illetve a közérzetem is rossz legyen a kevés kaja miatt.

Több negatív van egy vékonyabb fizikumban, mint pozitív. De világ életemben kövér voltam és képes lennék elviselni szerintem ezeket a negatív dolgokat csak azért, hogy szálkásabb legyek..

Mit gondoltok? 173cm 75kgosan le kellene dobnom még egy tízest, és utána elkezdeni izmot építeni?