Miért szeretnek az emberek sportolni, miért sportolnak, miért van az hogy én nekem szinte fizikai fájdalmam van, ha sport csak az eszembe jut?

10

Én sporttal is zihálok felfelé...

Kamaszkoromban én sem szerettem sportolni, most, hogy a húszas éveim elején járok SEM szeretek különösebben, de megérett olyan szintre az önfegyelmem, hogy már rá tudom venni magamat arra, hogy heti háromszor kb. egy-egy órát fussak. Arra gondolok mindig, hogy ennyi idő egy napból úgyis elmenne ennél sokkal hasztalanabbul telefon-b*szkurálással vagy akármi más kevésbé produktív dologgal, és akkor már miért ne telhetne inkább úgy, hogy teszek az egészségemért és a külsőmért?

Közben zenét hallgatok, próbálom élvezni a természetet, próbálok “jelen lenni a testemben” amennyire csak lehet. Ha jön egy fájdalom, akkor a légzésre koncentrálok, és valahogy túljutok rajta, utána jobb. Amúgy a 8-9. kilométer körül néha jön valami eufórikus érzésem, hogy nagyon ura vagyok a testemnek, és akkor szinte hálás kezdek lenni a testemnek, hogy milyen jó, hogy erre képes. Tudom, fura :D

Utána mindig büszke vagyok magamra és hétről-hétre látom, hogy fejlődök. Kitűzök magamnak célokat is, most pl. majd ősszel szeretnék 14 km-es távon futóversenyre jelentkezni, és most ez motivál, hogy majd milyen elégedett leszek magammal, ha teljesítem.