Kéktúra egyedül?

Ez rajtad áll. Ha te úgy érzed, hogy a társaság motivál, illetve ha mikor egyedül voltál is úgy érezted, hogy jobban menne társaságban, akkor egyedül ne állj neki, mert fel fogod adni ahogy írtad :)

Én nőként túráztam egyedül és még tervezek is, simán nekivágnék egy 4-5 napos önálló túrának. Csak mindenki ijesztget, hogy veszélyes, megkéselnek, megerőszakolnak, stb.stb. így kicsit rám hozták a frászt. Férfiként már mennék is. Nekem max. annyi hiányzik közben, hogy nem oszthatom meg mással az élményt, de ezt leszámítva a társaság nem. Abszolút jól esik az önállóság, egyedül sokkal rövidebb idő alatt teljesítem a távokat és még csak annyira el sem fáradok, mint másokkal. (Engem az szív le, mikor valaki nem az én tempómban halad, vagy mikor mások pihenni akarnak, esetleg sopánkodnak, hogy ez fáj, az fáj, éhesek, szomjasak, álljunk meg. )

Az én tapasztalatom, hogy túrázás közben elég egyszerű ismerkedni. Gondolj csak bele, mindenki köszön, minden harmadiknak van valamiféle pozitív megnyilvánulása, érdeklődnek, ami egy átlagos hétköznap egyáltalán nem jelemző. A helyedben (ha ismeretlenekkel nem feltétlen akarsz nekivágni) egyedül elindulnék és útközben ismerkednék emberekkel, egy ideig csatlakoznék hozzájuk, beszélgetnék velük, ezáltal ha mégse szimpik elköszönsz. Ezzel a módszerrel akár az első vagy második nap olyanokra is bukkanhatnál, akik szintén vadkempingezni indultak és onnan együtt folytathatnátok.