Mi alapján választottál sportot/különórát a gyerekednek?
Képmutatás, ja, szerinted.
Szerintem meg amúgy erre nincs egyfajta válasz, ez összetettebb dolog.
Pl. a magam esetét veszem. Annak idején, másodikas gyerekként lehetett néptáncra járni. Kb. minden gyerek ment az osztályból, mert követtük egymást benne. A szülőknek sem volt kifogása, ingyen volt, az iskola keretei közt járhattunk.
Aztán eltelt egy év, és én speciel rájöttem, hogy se nem vagyok benne ügyes, se nem érdekel. Ezért nem akartam már járni. Pláne, mikor hallottam, hogy a legjobb barátom, meg sokan mások, szintén kiszállnak.
Na, nekem anyám nem engedte abbahagyni. Mert szerinte csak követném a többit, és az sem érdekelte, hogy nekem ebben sikerélményem sincs. Még 2 évig kínlódtam, elblicceltem az órákat, mire hajlandó volt kivenni, azt is azért, mert az egóját sértette, hogy a tánctanár kioktatta: azért nem szerepel a gyereke a karácsonyi ünnepségen, mert alig jár be (ellógtam az órát), meg nem tudja a táncot.
Szóval ez alapján én, mint szülő, 25 év távlatából hagynám, hogy a gyerek kipróbálja, ami érdekli (képmutatás vagy sem!), aztán ha elszáll az érdeklődés, válthat másra, vagy ha nincs más, ami érdekli, akkor nem csinál semmit. Ennyi.
Jajj ugyan már, nehogy azt mondd nekem, hogy lehordanád a Balatonra wakeboardozni munka után, vagy a Velencei tóra Budapestről, vagy fordítva, fel Budapestre vívni, búvárkodni vagy szörfözni, esetleg beíratnád síelni az Alföldről, mert kitalálja, hogy ő most ezt szeretné.
Az igazság az, hogy a szülők meg se mondják a gyereknek, mik léteznek, meg se mutatják(gyakran ők se ismerik), hanem a saját kis világukon belül van karate, foci, néptánc, rocky meg angol(legyakoribbak), és akkor ezek közül választhat a csemete. Ez nem valódi választás, hanem eleve azok alapján szűrt, amiket én írtam. Ha a gyerek biztonságosan akarna skydivingolni 20ezer 3 perc és csak itt, BPn van ilyen kamra, akkor biztos nem hordaná fel senki, hetente egyszerkétszer, pedig ha tudná, hogy létezik ilyen, a legtöbb ki akarná próbálni a valódi repülést.
Ezek nem valódi, hanem korlátozott választások, mint mikor 2 zokni közül hagyjuk választani, valójában nem ő döntött, hanem mi, mert nekünk mindkét zokni megfelel, amit felkínáltunk. Gyerekkori trauma nem érdekel, de egy kis józan ész nem ártana. Egyébként ha minden gyereket hagynának kiszállni, amikor valamihez nincs kedve, nem létezne versenysport, sem hangszeren játszó emberek, sem tudomány, igazából semmi sem:D
Ami értékes, az nehéz, ami nehéz, abban nem lesz mindig sikerélménye, és legalább egyszer fog úgy jönni a gyerek, hogy neki ehhez nincs kedve. De nem a későbbi része érdekel, hanem konkrétan az, hogy mik játszanak szerepet a választásban, hogy a létező 200 sport/különóra közül miért egyik és miért nem másik.
A gyerekeimet judozni vittem. Itt azt ixeltem be, hogy "amit hasznosnak tartottam".
Két fiam van, a nagyobbik nagydarab, a kisebbik meg vékony, agilis, robbanékony "a természete is". Az volt a mesterterv, hogy mivel mindketten judozni fognak, majd nem ütik-rúgják egymást, hanem majd összekapaszkodnak, és ha valamelyik le is dobja a másikat, akkor az meg majd tud esni.
Jártak is, a nagyobb egy évet, a kicsi vagy 6-ot. Velük én is elkezdtem felnőttekkel, én a mai napig csinálom, sőt, megcsináltam az edzőit és kisiskolások kezdő csoportját edzem.
Edzőként úgy látom, hogy judora azokat a gyerekeket hozzák, akik:
- maguk is judoztak, vagy birkóztak gyerekként, esetleg nagyobb testvér judozik
- a gyerek mozgékony, erős, ügyes, szereti az erejét, nem ijed meg az árnyékától
- a gyerek ügyetlen, taszítja a labdát, esetleg a mozgásfejlődéséből is kimaradhattak részek
- a gyerek korosztályában pici, vagy épp túlsúlyos
- a gyerek magatartászavaros, figyelemzavaros ("itt majd tanul egy kis fegyelmet"), magánakvaló (és a csapatsportok kavargása áttekinthetetlen neki, és inkább ki is marad belőlük)
A judo minden gyereknek sokat ad, nagyon jól fejleszti a mozgásukat (bár nem célzott mozgásfejlesztés, de amit csinálni kell - forgások, pörgések, keresztező mozgások, egyensúlyozás stb - az nagyon hasznos). Önálló feladatmegoldásra nevel, díjazza a merészséget, vagányságot, de tiszteletre, együttműködésre szoktat. A súlycsoportos jelleg miatt a kisebbek és a nagyobb darabok is sikerélményhez jutnak.
“Normalis, a mindennapokban megvalosithato utazó tavolsagon es az anyagi lehetőségeken belül“
Szóval legyen közel és legyen olcsó, ennyit akartam volna tudni, hogy neked ezek szàmítanak(meg sokaknak). Olyan nehéz lenne ezt leszavazni? A másiknak pl nem fontos a tàvolság, másik városba viszi a gyereket, de pl az ára tényező, mert 3 percre 20ezret már nem fizetne ki és azt hiszi a 14 az sok, mikor pl sakknál több az óradíj, ha nem kezdő a gyerek, illetve vitorlázásnál is magánórákra, hogy lovaglásról ne is beszéljek, itt nálunk kb 20 percet ülnek lovon(előtte beöltöznek, csutakolják, száron vezetik, és egy óra amiből tényleges lovaglás alig van 15 ezer..)
Nem(csak) havon oktatják a síelést, nàlunk van műanyag pályán lehetőség, csak nincs rajtuk overál, de van sífelvonó meg lécek és normál oktatás és ugyanúgy siklanak könnyű részen. Nyáron is, évközben is!
Van ismerős aki hétvégente felhordja a gyerekét kocsival kínai nyelvtanfolyamra egyébként Bpre. Szóval nem olyan nyilvánvaló, amit annak gondolunk, ezért is írtam a szavazást, érdekel, különösen az, hogy jó adottságokkal rendelkező gyereket(pl hajlékony) beíratnak-e RSGre vagy mindenre mászó gyereket falmászásra mondjuk, hány szülő figyel ilyesmire.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!