Hogyan legyen önbizalmam balhékban?

A verekedesnek semmi,de semmi ertelme nincs. Kiveve,ha onvedelemrol van szo az utcan. De egy ilyen iskolas veszekedesnel felesleges a fizikai kontakt.

Edzeni jarok evek ota es 3 evig boxoltam. Par bulis(onvedelmi) bunyot leszamitva sosem emeltem kezet senkire,pedig ugyanugy en johettem volna ki gyozteskent.

Ha tekintelyt,tiszteletet akarsz,akkor tanult,magabiztos es hatarozott legyel,ne pedig egy eroszakos farokmeregeto.

Abban a közösségben, ahol te már tartósan le vagy dominálva, többször "be lettél fenyítve", és nincs semmi tekintélyed, ott már nem is lesz. A valóság nem úgy működik, mint a börtönfilmekben, ahol a 60 kilós fehér srác szétüti a két méteres néger bandavezér fejét, aztán ő lesz a fegyház góréja. Nem! Ha egy közösségben (különösen egy fiúközösségben, osztályközösségben, vagy munkaközösségben) ha elveszted a renomédat, akkor azt gyakorlatilag lehetetlen visszaszerezned. Maximum a nálad még inkább visszahúzódóbb, még inkább gyengébb egyéneket tudod terrorizálni, és azzal bebiztosítod a saját helyed, de sosem leszel a tápláléklánc tetején, mert ott azok a szociopátiás gyökerek állnak, akik téged csicskítanak. Ilyen ez a pszichológia.

A bokszedzés egy teljesen sajátos, speciális, steril közeg, ott ezért nem blokkolsz le egy kesztyűzés során. A kesztyűzésről tudja az elméd, hogy ez nem egy igazi, vérremenő konfliktus, úgyhogy valójában nincs mitől tartanod. Azonban amikor az osztályban elkezd téged megalázni az 50 kilós osztálytársad, akkor az agyad érzékeli, hogy ez most egy tényleges játszma, és leblokkol. Éppen ezért a boksz nem fog ezen változtatni, legalábbis nem valószínű. Ettől függetlenül menj vissza bokszolni, mert sportolni a világ legjobb dolga, de ne azért járj, mert ott majd jól felszívod magad, és ragadozó lesz belőled, mert nem lesz. Te a neveltetésedből, a személyiségedből, és egy csomó egyéb tényezőből adódóan nem vagy az az alkat, aki agresszíven és dominánsan ural egy közösséget. Sokkal inkább ajánlok egy pszichológust, akivel közösen megfejtitek, hogy pontosan mik azok a dolgok, amik az elmédben blokkot eredményeznek, és amik miatt nem lép életbe a védekező mechanizmusod egy konfliktus során. Nem viccelek, egy hozzáértő szakemberrel simán meg tudjátok vizsgálni azt, hogy mi okozza nálad ezt a kisebbség érzetet és az önbizalomhiányt.

Egyébként ennek az egésznek tényleg csak egy zárt közösségen belül van lényege, például egy melóhelyen, vagy egy iskolában, de főleg az utóbbi esetében. Az utcán nem fog senki odamenni hozzád random azért, hogy játszmázzon veled és elnyomjon téged. Ha nem Ugandában élsz, akkor le fogod tudni élni úgy az életed, hogy nem fogsz utcai balhéba keveredni, efelől megnyugodhatsz.

a hetes nagyon jól leírta a szempontokat.

amúgy meg nem ritka az a személyiség, mint a tiéd. nekem is volt egy vízilabdázó osztálytársam, akinek már kilencedikbe akkora háta volt hogy alig fért be az ajtón. mégis a fél osztály szívatta, pedig állítom hogy egy pofonnal el tudott volna intézni bármelyikünket. egyik osztálytársam már annyira szívatta őt, hogy tizenkettedik elején át is ment másik suliba. nem bírta tovább. két évig nem is hallottam róla semmit, aztán mondja egyik haverom hogy a vízilabdázó barátunkat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert egy koncerten úgy megvert egy csávót, hogy azt kórházba kellett vinni. amikor ezt meghallottam egyszerűen nem tudtam elhinni, aztán később kiderült hogy a hír tényleg igaz.

szóval ne ess kétségbe kérdező, ki tudja mikor jön meg a te önbizalmad. remélem azért ha megjön akkor nem olyan durván fog, mint a vízilabdázó osztálytársamnak.

lehet hogy ha kikerülsz az osztályból és bekerülsz egy munkahelyre, akkor ott tök más lesz a helyzet, és egy tök jó pozíciód lesz a közösségben.

az utcán meg tényleg ne aggódj, nincs az arcodra írva, hogy visszahúzódó vagy. ha nagydarab vagy és van egy kiállásod, akkor nem fog senki beléd kötni, mert itthon egyáltalán nem mindennaposak az ilyesmik.

ezen az oldalon egy hét alatt több utcai önvédelmi kérdést írnak ki, mint ahány utcai balhé történik magyarországon egy év alatt :D

Persze, kedves kérdező! Többek között valószínűleg pont azért nem mersz kiálni magadért, mert ilyen lekicsinylően gondolsz magadra. Éppen ezért kell a pszichológus, akivel közösen egy terápia keretében megkeresitek azokat a tényezőket, amik ezt a szorongást okozzák.

Lehet, hogy nem is kell mélyre ásni. Lehet, hogy csak annyi áll az egész hátterében, hogy szimplán konfliktuskerülésre neveltek a szüleid hosszú éveken keresztül, és ezért nem alakult ki benned semmi reflex, semmi konfliktuskezelő magatartás. Nekem van egy olyan ismerősöm, akit szintén így neveltek. Sőt, őt jól meg is büntették, ha a suliban konfliktusba keveredett valamelyik osztálytársával, még akkor is, ha mondjuk neki volt igaza. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy huszonévesen már akkor is a sírás határára kerül, ha egy kereszteződésben a mögötte haladó autó vezetője rádudál. Ezért nem jók a szélsőségek. Az sem jó, ha valakit sosem szidnak le a szülei, ha balhézik a suliban, sőt még rosszabb, ha még adják is alá a lovat: "ez az kicsikém, csináld csak, mutasd is meg neki, rúgd is fel a Petit, bizony, tudja csak meg, hogy veled nem lehet szórakozni". De az sem jó, ha valakit akkor is szobafogságra ítélünk, ha felemeli a hangját annak érdekében, hogy a saját igazát védje.