A világháborús katonalét csak a magamfajtáknak tűnik úgy, hogy ott emberfeletti teljesítményre volt szükség?

Gyerekkorom óta sportolok, küzdősportokban jártas vagyok, az utóbbi időben csak testépítéssel foglalkozok, 105 kiló és 190 centi vagyok, nagyon minimális háj van rajtam, meg nincs kockahasam.

Mindig is érdekelt a történelem, és azon belül természetesen a második világháború a kedvencem.

Korabeli felvételeket, vagy akár egy filmet nézve számomra döbbenetes, hogy ott milyen állóképességre volt szükség.

Úgy gondolom, hogy nekem nagyon rossz az állóképességem, hiába vagyok izmos, 2 kilométer futástól meghalok.

Persze ebben sajnos közrejátszik az is, hogy napi fél doboz cigit szívok, és hiába vagyok fizikailag erős, lábnapokat is tartok, nagy súlyokat mozgatok, de pl mikor látom, hogy katonák, teljes menetfelszerelésben, fegyverrel a kézben futnak,kúsznak,másznak egy hegyen, vagy nehéz terepen, miközben talán még lőnek is rájuk, vagy a lábukat töri a csizma, nekem ez felfoghatatlan, hogy hogy voltak rá képesek.

Rövid távon akár futásban is gyors vagyok a súlyomhoz képest, csak ezt egyáltalán nem bírom sokáig.

Nem is vonz ez a sport, bár mikor küzdősportoltam akkor nyilván bírtam amit bírni kellett, de emlékszem, hogy ott is gyűlöltem a futást, ugrálókötelezést, gumira fellépést, lépcsőzést.

Mindenféle megbántódás nélkül elismerem, ha ez az én gyengeségem tanúbizonysága, de kíváncsi lennék, hogy aki sportol, és belegondol ebbe az igazi háborús katonaéletbe, bírtátok volna?

Talán az adrenalin is sokat segített nekik, hogy az életük volt a tét?

Biztosan más lenne ott lenni és csinálni, mint csak elképzelni, de ez csak nekem tűnik ekkora kihívásnak?