Hogyan szerettetek bele a sportokba?

Tesit én is utáltam. Nem tudom, miért, te a tesitanárok és edzők nagy része agresszív állat.

Azóta imádok mozogni, amióta nem járok iskolába, amióta nem kötelező, én választom ki, hogy mit csinálok, és senki sem ordít velem :)

Már több, mint 10 éve rendszeresen sportolok. És ha nem lesz semmi egészségi akadálya, akkor már így is marad.

Test világéletemben gyűlöltem, legtöbbször ellógtam vagy csak nem vittem cuccot.

Ezzel szemben Kung fuztam akkor. Szóval elég sportos voltam. Többnyire minden felmérőm ötös volt ami érdekelt. Aztán amikor nem igazán érdekelt maga a tesi mint olyan azzal játszottam hogy 1 felmérőt kihagytam karó aztán kövi 5.

Na de a Kung fut szerettem az elején. Kb az első 5-7 évben. Aztán beleuntam. Még csináltam pár évig de elég szenvedős volt.

Másfél éve pedig megtaláltam magam a kondiban. Munka után este fél 10kor járok. Bírom az embereket akiket megismertem ott. Tetszik amit látok a tükörben amikor belenézek. Szeretem hogy erősebb vagyok. Szeretem levezetni a nap végén a feszültséget ezzel és jó érzés nekem elmenni. Ezzel most hosszabb távra tervezek mert nagyon élem most. :)

Szerintem te is próbálj ki több fajta sportot és lehet meg fog fogni valami.

A tesiórán megszeretni a mozgást? Lehetetlen. De amikor már a hétköznapi mozdulatok is fájdalmasak voltak, összeszedtem a bátorságomat és felhívtam egy edzőt. Négy éve az ő csoportos kettlebell edzéseire járok, egyet sem hagytam ki. Nekem ez nagy lépés volt a komfortzónán kívülre, mert soha nem jártam csoportos órákra, eleve rettegek idegenek előtt mozogni, suta vagyok és fakezű, és kicsit sem vagyok társaságkedvelő. De amit az edzőtől és az ottani közösségtől kaptam, azt nem lehet szavakba önteni.

A kerékpározást pedig azért szerettem meg, mert hihetetlen szabadság élményt ad, amikor kint tekersz a szabad természetben. És amikor feltekersz egy emelkedőre és utána lezúgsz, az meg akkora "fless", hogy elmondani sem tudom.

A tesit gyűlöltem egész életemben, sokszor inkább ellógtam, minthogy be kelljen menni. Általánosban nagyon szemét tesi tanárom volt aki nagyon utált engem, és állandóan szivatott, ezen kívül szarul is futottam mindig, nagyon lassú voltam, és emiatt állandóan piszkáltak az osztálytársaim. Pedig nem vagyok kövér, sose voltam az, de mégis lefutottak engem még a kisgombócok is. Nem is értem. Gimiben már voltak tőlem bénàbbak, de ettől még utáltam ott is mozogni. Egy ideig edzettem itthon, azt egy ideig szerettem, aztán az is már inkább teher volt, de megszakítàsokkal még szoktam néha most is edzeni. Tervezek futni járni is, de hát a futást mindig gyűlöltem. :/ Úszni szeretek, oda el is járok hetente egyszer, vagy amikor van időm. De oda is azért járok, mert úszómester akarok majd lenni, és most tanulok egy csomó új úszásnemet. Túrázni is szeretek, mert az nem olyan, amiben nagyon versenyezni kéne, mert TT-re nem járok (de majd tervezek egyre elmenni, kíváncsi vagyok milyen lehet), meg szeretem a természetet. Horgászni is szeretek, mert az olyan nyugis, és szoktam aludni a parton egy kicsit. A meleg, meg a nap nagyon el tud àlmosítani, jót tudok aludni. Nyilván nem egyedül szoktam menni, egyedül nem mernék aludni. Régen boxoltam is, azt is szerettem, de abba kellett hagynom, tervezek viszont majd visszamenni boxolni, már ugyan felnőtt vagyok, szóval a versenyzés már nem jöhet szóba, de egy kis önvédelem mindig jól jöhet.

Ami érdekel még az a vívás, de sajnos az egész megyében nincs felnőtteknek, de nagyon ki szeretném egyszer próbálni. Majd talán, ha Pestre költöztem.

Mindenképp el kell viszont majd kezdenem komolyan edzeni, mert az NKE-re készülök. Ez viszont motivál.