Gyermekelhelyezés. Mik a kilátások?

Én kezdenényezem az anyával szemben. Felvételem is van róla, hogy azt mondja a kisgyermeknek bunkó stílusban, hogy kussolj kis férficnemiszervet szopó és annak váladéka...(nen engedi kiírni máshogy) ne akkor egyen ha éhes, hanem amikor kell és el akarja erőszakkal altatni a két éves gyereket, mert ő is pihenni akar... tudom, nem elsődleges bizonyíték...

Én fürdettem, én pelenkáztam legtöbbször, velem alszik el, meg is vár este, ha nem vagyok itthon minden neszre ugrik, hogy "apa?"...

Az anyuka visszaélve azzal, hogy nőnemű, többszőr a gyermek előtt ütött meg váratlanul, vagy megfogta a nyakam egy pillanarta, nyilván leállítottam, de én nem bántottam... a kisgyerek a bölcsödében ugyanezt megcsinálta s nem mehetett kivizsgálás nélkül tovább. A gyermekkel is folyton türelmetlen, agresszív, felelőtlen sokmindenben. Mindezek tudatában nem létezik, hogy odaadják neki a fiunkat, hiába tanár meg igazgatóhelyettes az apja, anyja, én meg csak egy sima " proli"... Szakember előtt is viselkedett így a kisgyerek vizsgálatán... de elég beszélni vele pár szót, azonnal látszik, hogy fejben sajnos nagy a gond, hiába tűnik elsőre egy aranyos kis áldozatnak, valami zavara van gyerekkori traumák miatt és súlyosan idegbeteg lesz apró semmiségek miatt is és nem látja be, ha igazságtalan, de pl. nem fésülködik rendesen, folyton pihenni akar, de a másiknak nem lehet, "takarodjatok innen, hagyjatok békén" de mikor a szétválás kerül szóba a gyerekhez ő is ragaszkodik. Hozzáteszem kiderült, hogy nem itt kezdte ezt mióta együtt lakunk, hanem otthon is ezt csinálta az anyjáéknál, szóval azt sem lehet mindani, hogy jobb lehet ha haza megy a gyerekkel, mert régen meg onnan menekült... Összességében olyan, mint egy kisgyermek, 28 évesen még a hivatalos ügyeket is nem, vagy csak nagy nehezen szorongva meri elintézni... nincs még orvosi szakvélemény tehát elmeorvosi szakértő kell majd, mert csak terápiára járt. Tudom hiányos és zavaros ez így...