Hazánkban a bedőlt hiteleseknek miért nincsen elővásárlási joga a követelésre?

A C‑96/16. és C‑94/17. sz. egyesített ügyekben olvastam erről.

A Código Civil (spanyol polgári törvénykönyv) 1535. cikke, amely követelés engedményezése esetén az adós adósság‑visszavásárlási jogát szabályozza, a következőképpen rendelkezik:

„A vita tárgyát képező követelés értékesítésekor a kötelezett megszüntetheti a követelést azzal, hogy megfizeti az engedményes részére az általa fizetett ellenértéket, a felmerülő költségeit és az ellenérték megfizetésének napjától számított erre vonatkozó kamatokat.”

[link]

Megjegyzem: Teljesen logikus, hogy amennyiben a bank vezetésének számolnia kell azzal, hogy az adós visszavásárolhatja az adott követelést, akkor az eladási árak magasabban alakulnak, hiszen a bankvezetést egy -a baráti körön kívül eső- idegen személy (adós) részére nem motiválja ajándékozási szándék.

1. válaszoló

Előfordul, hogy egy árverésen az adós barátja vásárolja meg az ingatlant. Így menti meg a barátját, hogy ki kelljen költöznie a családi fészekből.

Ugyanígy előfordulhatna, hogy barátok és rokonok összedobják a pénzt amivel kimentik az adóst a követeléskezelő karmaiból.

A 180 forintos végtörlesztés idején az adósok zöme baráti és rokoni segítséggel zárta le a hitelét, hiszen a bankok összezártak és kartellben akadályozták a végtörlesztést, megemelték a forinthitelek kamatát, többek között.

3. válaszoló

"a követeléskezelő cégek nyilván keresni akarnak az ügyön"

Ez teljesen rendben is van. De ugyanez a cél vezérli a piac összes szereplőjét, így a bankot, a betétest aki a bankba viszi a pénzét és végül de nem utolsó sorban az adóst is aki minimalizálni szeretné a veszteségeit.

"akkor végeredményben minden bünti nélkül lecsökkentették az adós adósságát"

Ne ítélj el senkit, hisz fogalmad sincs mi a háttere egy-egy bedőlt hitelnek.

Lehet, hogy meghalt az adós párja, elveszítette a szeme világát, a munkahelyét, végül de nem utolsó sorban a bank szerződést szeghetett, illetve tisztességtelen volt.

Tehát hosszan el lehetne lamentálni azon, hogy egyáltalán ki szolgál rá jobban a büntetésre, de most nem erről akarok vitát nyitni.

"Miért is tenne ilyet a hitelező, mikor van rá remény, hogy a követeléskezelő több adósságot behajt, mint amennyiért az adós megvette."

Ha a bank elad egy bedőlt követelést, akkor az aznap nyilvántartott tőketartozást kivezeti a könyvelésből, és mindössze a követelés eladásából befolyó összeget tarja nyilván a továbbiakban, tehát a különbözet veszteséget okoz a banknak.

A probléma éppen abban rejlik, hogy a hazai bankok az európai szinthez mérten igen magas kamatfelárakkal dolgoznak, és arra hivatkoznak, hogy a nem teljesítő hitelek miatt igen magas az elszenvedett veszteségük, amit a jól teljesítő adósokra terhelnek magasabb kamat formájában.

"A kapcsolódó spanyol gyakorlatra azért kíváncsi lennék, tényleg így működik-e, és a magyarázatra is, hogy miért."

Nyilván felismerték, hogy ha az adóst kiteszik a házából, akkor nőnek a társadalmi feszültségek és növekednek az állam szociális kiadásai (hajléktalan szálló, állami gondozás, stb.)

Engem inkább az érdekelne, hogy hazánkban miért nem evidens, hogy így kellene működni.