Egy öt éves gyermek a jog szempontjából úgy tekinthető, hogy ítélőképessége teljes birtokában van?

A tizennyolcadik életév betöltésével lesz teljesen cselekvőképes a személy - előbb is teljesen cselekvőképessé válhat, házasság útján.

A pszichológusnak tudnia kell, ahogy a bíróságnak is, hogy a gyermek véleményét korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal kell figyelembe venni az őt érintő döntéseknél, a gyermekelhelyezés kérdésében nem a pszichológus, hanem a bíróság dönt.

A pszichológus nem direkt megkérdezi a gyereket, hanem rengeteg kérdést tesz fel neki, amiböl kiderül, hogy a gyerek kihez kötödik erösebben és kinél érzi magát jobban biztonságban lelkileg. Ennek alapján tesz javaslatot a gyerekelhelyezésre, és ezt a tesztsorozatot már akár két évesnél is el lehet végezni.

Mellesleg ez nem "bíróságra citálás", hanem a gyerek érdekének képviselete, elvégre a gyerek életéröl döntenek, és ezért igenis lényeges, hogy ö mit érez!

Egy ötéves nem hülye, és igenis felfogja, hogy a bíróság szerint az apánál lakhat. A gyereknek nem az a fontos, hogy az ANYJÁVAL legyen, hanem olyan SZÜLÖVEL, aki rendesen gondoskodik a testi és lelki szükségleteiröl. Semmivel sem ártalmasabb rá nézve, ha az anyával találkozik ritkábban, mint ha az apával!

De ha neked ANYAKÉNT annyira nincs ismereted arról, hogy milyen egy öt éves gyerek, mit képes megérteni és mit nem, akkor megértem a bíróságot!